Hajdú-Bihari kéziratos térképek - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 18. (Debrecen, 1982)

TANULMÁNYOK - Mesterházy Károly: Hajdú-Bihar megye területének kora Árpád-kori településtörténeti vázlata.

adatok térképezése a kutatottabb helyeken mégis azzal az eredménnyel járt, hogy már a X. században kialakult egy viszonylag sűrű településhálózat, amelylyel legfeljebb a XI—XII. század fordulóján számoltak történészeink. Mindez azt jelenti, hogy a honfoglalás után a magyarság a központi, síkvidéki és nem erdős területeket sűrűn lakta. Falvakban élt és nem költözött egyik szállásról a másikra (erre nem is lett volna tere). Falvakban élt, szántó-vető és állattenyésztő is volt egyben. Legfeljebb egy-egy faluban más és más volt a két ágazat aránya.

13 Azzal is számolhatunk, hogy az egyes falvakban a lakosság különböző számban foglalkozott gyűjtéssel, pákászattal és más kiegészítő foglalkozásokkal, de ez nem változtat az alapvető tényen: a magyarok nem voltak sem félnomádok, sem szállásváltók. Állandó falvakban laktak megyénk minden pontján. A földművelésre utaló konkrét nyomokat is találtak honfoglalás kori sírokban. Ártándon a 73. sírban búzakalász áldozatot találtunk, Biharudvariban (Sárrétudvari) kasza, Püspökladányban sarló volt egy sírban. Az egyik ártándi sírban tyúkcsontok voltak, s tudjuk, a tyúk a letelepült életmódra jellemző (a sertéssel együtt). Ha a szórványos hajdú-bihari adatokat az országos képben próbáljuk meg elhelyezni, akkor kiderül, hogy sarló nemcsak a magyar köznépnél, hanem babonás célból ugyan, de a vezető réteg sírjaiban is előfordul. Azonfelül a sarlós temetkezések elterjedése is országos. Meg kell emlékeznünk arról is, milyenek voltak a X—XI. századi házak, és a falvak. A házak nagyobbrészt félig a földbe beásott földházak voltak, egyik szögletükben kemencével. A X. századi házak egy részére a kőkemencés megoldás a jellemző, ez korhatározó jelentőségű. Ahol nem volt kő, ott agyagból raktak kemencét, vagy a ház földfalába vájták be. Voltak azonban boronaházak is (fagerendából összeróva). Ezen nem kell csodálkoznunk, hiszen a faházakat már a bronzkor népei is széles körben építettek. A temető (sír-) és faluásatásokból közvetlenül kiolvasható jelenségeken kívül számos más kérdésre is feleletet kaphatunk a régészeti leletekből. Minden jelenség számos más jelenséggel van kapcsolatban. Ennél fogva a kapcsolatok rendszerében már újabb jelenségekre is felfigyelhetünk. Máskor viszont éppen a várt vagy várható jelenségek elmaradása figyelmeztet minket a kutatásban előállott új helyzetre. Ha pl. a régészeti adatokat a kora Árpád-kori történeti földrajz adataival együtt próbáljuk megszólaltatni, akkor már társadalomtörténeti kérdésekre is feleletet kaphatunk. Ezeknek a vizsgálatoknak pedig újabb településtörténeti vonatkozásai lehetnek, ill. vannak. Csupán az a kérdés, vannak-e összetartozó adataink. Az ilyen jellegű vizsgálatokhoz tartozik a hét magyar törzs nevéből alakult helynevek és a törzsnévi települések legkorábbi régészeti leleteinek együttes kutatása. A kezdeti eredmények azt sugallják, hogy a honfoglaló magyarság már nem zárt törzsi kötelékben telepedett meg. Pl. Budapest környékén a helynevek alapján a Tarján nevű törzs megtelepedését várnánk. Ennek ellenére, már a X. század elejétől Keszi törzsbeliek lakták a mai Budakeszit. Ha egyszer sok ilyen adatunk lesz, akkor sokkal biztosabban állíthatjuk a honfoglaló magyarság törzseinek honfoglalás kori széttöredezését, a kisebb törzsi tömbökre való felbomlását. A Somogy megyei Fiad határában levő Kérpusztán viszont azt az eredményt hozták a kutatások, hogy a Kér törzs faluja és temetője valamikor a X. század vége felé jött létre. Tehát a közösség más helyről került oda, valószínűleg telepítéssel. Tehát a törzsek maradékaival még a X. század végén is számolnunk kell. Ezekre a társadalmi mozgalmakra, melyeknek természetesen megvan a maguk településtörténeti