„...Munkát, szellemet, észt...” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 17. (Debrecen, 1981)

TAAR FERENC: Egy népművelő visszanéz — Gondolatok és emlékek a Hajdú-Bihar megyei iskolán kívüli népművelésről (1945—1956)

velését, s ezt a munkát a hivatalos állami népművelésnek tudomásul keli vennie." Majd ugyancsak ez év októberében egy másik rendelet (62 132/115. VI.) így fogalmaz: „Az iskolán kívüli nevelésnek a társadalom öntevékenységén kell felépülnie. E nevelő tevékenység ereje és sikere a társadalmi szervek közreműködésében, illetve együttműködésében rejlik." Ez az utóbbi mondat bizonyos fokig kulcsot ad annak megértéséhez, miért érhetett el az államilag szervezett szabadművelődés a kezdeti időkben igen komoly eredményeket, s ahhoz is hozzásegít, hogy tisztán láthassuk, miért vált nem sokkal később túlhaladottá a léte. A társadalmi szervek együttműködése ugyanis az ország újjáépítésének kezdeti szakaszában valóban megvalósítható volt, történelmi szükség s ezáltal ténylegesen számításba vehető fundamentum a népművelés számára is. Ahogyan éleződött az osztályharc, a hatalomért folyó küzdelemben egyre hevesebbé váltak a pártharcok, olyan fajta és mértékű — még inkább tartalmú — együttműködés, amelyre a szabadművelődés a maga koncepcióját továbbra is építhette volna, nem jöhetett létre. Hogyan lehetne összegezni — a teljesség igénye nélkül — a szabadművelődési korszak helyét és szerepét népünk felszabadulás után kulturális fölemelésében? Segít ebben az összegezésben Szathmáry Lajos értékes tanulmánya (A szabadművelődés korszaka 1945—1948. — Kultúra és Közösség, 1977/1.), amely értékekben és nemes törekvésekben bővelkedő, de tévelygésektől, ideológiai hibáktól nem mentes, alapjában véve haladó polgári jellegű elképzelést és gyakorlatot állít elénk azzal a végkövetkeztetéssel, hogy a szabadművelődés a maga idejében missziót töltött be, és előkészítette a talajt a szocialista kultúrpolitika számára. Ha csupán csak arra vállalkozott volna, hogy a felszabadulást követő években a széthullott kulturális életet újra megindítja, szervezi és új tartalmi elemekkel gazdagítja, már ezzel is maradandó értékű munkát végzett volna. De ennél többet tett. Figyelmet érdemel munkájának módszerbeli és formai gazdagsága, az egyes rétegekhez, csoportokhoz tudatosan közelítő, máig érvényes törekvése. Említsük meg a szóbeli előadások és az ismeretterjesztő tanfolyamok ezreinek megtartását, amelyek — a viták, eszmecserék által — a demokratizmus gyakorlását is jól szolgálták. Nagy érdemei voltak a szabadművelődésnek az analfabétizmust felszámolni akaró akcióival, tanfolyamaival. Űj színfoltot jelentett — a dolgozó nép tehetséges fiataljait magához vonó — szabadiskolák megszervezése. Ekkoriban indult el a később hatalmasan kiterebélyesedett — és tartalmilag is megújult — Szabad Föld Téli Esték sorozata. Sokat tett a szabadművelődés szervezete a népkönyvtárak háborús kárainak fölszámolásáért, valamint az értékes irodalmi alkotások propagálásáért, a néphez eljuttatásáért. Komoly érdemeket szerzett a népművészeti értékek mentésével, fölkarolásával, az öntevékeny művészeti élet serkentésével és segítésével, e téren is a legjobb szakemberek és tudósok bekapcsolásával. Tény, hogy már a háborút követő kezdeti időkben is eleven, sokszínű, pezsgő — bár ellentmondásokkal terhes — kulturális élet bontakozott ki, sok érdemleges kezdeményezéssel, jó szándékkal, célravezető módszerekkel. Eb-