„...Munkát, szellemet, észt...” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 17. (Debrecen, 1981)

DOKUMENTUMOK

• Budapest, 1946. március 11. ... A SZABAD MŰVELŐDÉSI TANÁCS ELNÖKÉNEK FELHÍVÁSA A TANÁCS TAGJAIHOZ Az államfő a Szabad Művelődési Tanács elnöki tisztét reám ruházta. Megbízatásomból kifolyólag kérő és tájékoztató szóval fordulok a Tanács igen tisztelt tagjaihoz. Mint ismeretes, a kultuszkormány tanácsadó szervként állította fel minisztériuma mellé az iskolán kívüli nevelés (régebben: népművelés) minden kérdésében az Országos Szabad Művelődési Tanácsot. Meg vagyok róla győződve, hogy a Tanács minden tagja tudatában van e szerep nagy j elentőségének. Az iskolán kívül folyó művelődés óriási területet ölel fel. Hozzátartozik a pártok, szervezetek, szövetségek, egyesületek, intézmények, egyházak kultúrmunkája éppúgy, mint a sajtó, a színház, film, rádió, könyvkiadók, szórakoztató vállalatok tevékenysége, az alkotó tudomány és művészet minden megnyilvánulása. Hatalmas terület ez, a rajta folyó munkát áttekinteni, figyelemmel kísérni, értékelni, ha lehet befolyásolni, színvonalát emelni, a nemzeti művelődés nagy céljaihoz szabni, összhangba hozni, munkaközösségbe vonni: óriási feladat. Ennek a feladatnak a vállalása vár az Országos Szabad Művelődési Tanácsra. Az iskolán kívüli művelődést azonban nemcsak az jellemzi, hogy óriási területen folyik, hanem az is, hogy a nemzet igen széles rétegeit érinti. Nevelői hatása kiterjed az iskolát nem járt gyermekekre, a tanulóifjúság iskolán kívül folyó életére, az iskolából kikerült paraszti, munkás, értelmiségi rétegekre, férfiakra és nőkre, ifjakra és öregekre, mindenféle nemzetiségű és felekezetű emberekre. Nevelő jelentősége tehát messze meghaladja az iskoláét. Magyarországon ezt a jelentőséget még csak fokozza az a körülmény, hogy egészségtelenül széles társadalmi rétegek estek el az iskolai művelődés áldásaitól. Ezt a hiányt ma már túlnyomólag csak iskolán kívüli nevelő és oktató munkával lehet pótolni. Ennek a munkának a jelentőségét különösen is megnövelte a demokratikus átalakulás. A felszabadult társadalmi rétegek ugyanis most joggal követelik helyüket és szerepüket a közéletben. Viszont ezt a szerepet közmegelégedésre csak akkor tölthetik be, ha módot adunk nekik műveltségük hiányainak sürgős pótlására. Ezt megint csak az iskolán kívüli nevelés és oktatás megszervezésével érhetjük el. örvendetes látni, hogy a politikai fordulat milyen nagy lendületet adott az iskolán kívüli kultúrmunkának. Az elnyomott társadalmi rétegek fölszabadulva maguk vették kezükbe sorsuk irányítását s így művelődésük megszervezését is. Pártok, szakszervezetek, különféle szövetségek, egyesületek és társaságok fogtak hozzá az intenzív művelődési munkához. De lassanként megmozdulnak az egyházak is, főleg az egyházi jellegű ifjúsági