„...Munkát, szellemet, észt...” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 17. (Debrecen, 1981)

DOKUMENTUMOK

Biharkeresztes, 1956. június 8. A BIHARKERESZTESI JÁRÁSI VB. JELENTÉSE A MINISZTERTANÁCS NÉPMŰVELÉSI MUNKÁRA VONATKOZÓ HATÁROZATÁNAK VÉGREHAJTÁSÁRÓL

1 A legtöbb községben a kultúrmunka vizsgálatai megtartásáig, illetve a kultúrprogram összeállításához adott operatív segítség adásunkig szinte kizárólag a népművelési ügyvezető, illetve a kultúrotthon igazgató reszort feladataként szerepelt. Ártánd községben a községfejlesztési tervek összeállítása alkalmával ugyan volt gond arra, hogy az ifjúság szórakozásának elősegítésére, mint kultúrmozgalom támogatása egy tangóharmónika vétel ára nyerjen beütemezést, de a vizsgálat alkalmával megállapítást nyert az, hogy azon játszani nem tud senki. Hasonló esettel találkoztunk Mezősason, ahol a fejlesztési hozzájárulásból fúvós hangszerek beszerzésére ütemeztek be komolyabb összeget, és miután a vásárlásra megbízott pedagógus kéthárom helyen eljárva fúvós hangszert nem talált, — jól lehet azon több fiatal a helybeli elvtársak véleménye szerint játszani is tud — ugyancsak tangóharmónikát vett a megbízott nevelő. Ezeket a tapasztalatokat azért kívánom csak felvetni, hogy érzékeltessem, hogy valóban mennyire szükséges volt a kultúrmunka nagyobb arányú segítése és a végrehajtó bizottságok, illetve a községi tanácsoknak napirendjeire felvétetni, hogy ne egy-két ember egyéni elgondolásaira épüljön a kultúrcsoportok szervezése, könyvtárak, népgyűlések és egyéb kultúrmegmozdulások előkészítése. Igen sok értékes javaslatot vetettek fel a programtervezet összeállításához meghívott áb. elnökök, népfront elnökök, tömegszervezeti vezetők, akik eddig — észrevételeink alapján felvetett — hibákat látták ugyan, de véleményüket nem kérték ki, sem a vb. vezetők, sem a kultúrmunkások és segítségüket sem igényelték eddig jelentős mértékben. Ártánd községben pl. a probléma az volt, hogy több szülő a DISZ-be nem szívesen engedte gyermekét, de a tűzoltó foglalkozásokra igen. A tűzoltó parancsnok, Kozák elvtárs igyekezett is ezeket a fiatalokat „tűzoltó kultúrcsoport" néven szerepeltetni és valósággal úgy nézett ki eddig, mintha a tűzoltó parancsnok lenne egy külön tömegszervnek a vezetője és csakis ő tudna fiatalokat mozgósítani. Az értékelésen és a programtervezet összeállításán jelen volt a tűzoltó parancsnok, vállalta, hogy a továbbiakban közvetlen együttműködést fog kifejteni a népművelési ügyvezetővel és a szüreti bál és egyéb eddig elhanyagolt hagyományos népi kultúrmegnyilvánulások felújítása őt tették felelőssé. Probléma volt az, hogy a MOKÉP nem hajlandó havonként egyszer, vasárnap délelőtt megrendezésre kerülő falugyűlésen a népművelés által biztosított keskenyfilm-vetítésre (fél óra) megjelenni, mint a vizsgálat során szívesen elvállalt, sőt ígérte, hogy más alkalmakkor is hajlandó a tanács segítségére, ill. rendelkezéseire állni.