„...Munkát, szellemet, észt...” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 17. (Debrecen, 1981)

DOKUMENTUMOK

SZÉLESEDIK A TÁRSADALOM ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI ISMERETTERJESZTŐ TÁRSULAT MUNKÁJA Egyre gyakrabban olvassuk az újságokban, halljuk a rádióban vagy előadások előtt a Társadalom és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat nevét. A magyar értelmiség tömegszervezete ez. Egyik legfontosabb feladata: az értelmiség széles rétegeinek beszervezése ennek kötelékébe. Kik vehetnek részt munkájában? Tudósoktól technikusokig, egyetemi tanároktól falusi tanítókig — az értelmiség minden rétegének legjobbjai. Ma már a tudomány, a kultúra minden vívmánya a népé, s a Társulat minden tagjának főfeladata, hogy a tudományt, a kultúrát a nép közé vigye, közkincscsé tegye. Néhány nap múlva egy éve lesz annak, hogy a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat hajdú-biharmegyei szervezete — az országban elsőnek vidéken — megalakult. Az eltelt egy év alkalmas arra, hogy megnézzük az eddigi munkát, hogyan tett eleget azoknak a feladatoknak, amelyek a célkitűzéseik között szerepel. Tíz szakosztály működik s ezek közül a legnagyobb sikerrel az irodalmi és egészségügyi. A Móricz és Jókai előadások rendezése, az első nagysikerű, majd a második irodalmi est, a dolgozók kérései a társulat felé azt mutatják: nagy érdeklődés az új megismerése, a tudomány legújabb eredményei iránt, kulturális és politikai ismereteik kibővítése után. Mivel lehet még eredményesebbé tenni a munkát? A TTIT csak akkor végezhet széles körben kiterjedő munkát, ha a tömegszervezetekre támaszkodik, ha a kultúrotthon vezetőivel és kultúrfelelősökkel szorosan együttműködik. Erre már vannak kezdeti lépések a Társulat részéről. Elkészítették a tartandó előadások jegyzékét — s azt kérték, ezekből válogassák ki a kultúrfelelősök, hogy mikor miről szeretnének hallani és ezt előre jelezzék is. A gyakorlati eredmény gyenge: elzárták a fiókokba, nem ismerik a dolgozók, nincsenek erről tájékozódva. Ahol ez megvan, ott van eredmény is. A borzasi állami gazdaság dolgozói éppen ennek a tervnek alapján — minden hétre meghatározva — előadássorozatot hallgatnak. Maguk a dolgozók döntenek: miről akarnak hallani. Ilyen címmekkel találkozunk közte: „Élet a sejten kívül", „Móricz Zsigmondról", „Vegyi gyár a talajban", „Természeti vallások keletkezése", stb. Sajnos kevés helyen van ez így — inkább a gyors kérés jön, az azonnali segítést kérik. Szombaton szólnak, hogy vasárnap délelőtt előadást tartanak, de az is előfordult, hogy akkor kapkodtak, amikor már az előadásra gyülekeztek. Tervszerű munkával segíteni lehet ezen. A tömegszervezetek közül főleg az MSZT-vel és az MNDSZ-szel van szorosabb kapcsolat. De itt is előfordul, hogy meghirdetik ugyan az előadásokat, de a Társulatnak „elfelejtenek" beszólni, ha elmarad. A rossz előadás szervezésre a DISZ mutatta