„S a hozzáértő dolgozó nép okos gyülekezetében hányni-vetni meg száz bajunk” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 15. (Debrecen, 1980)

KOLOZSVÁRI LAJOS: A tanácsok Hajdú-Bihar megyében 1950—1954. között - DOKUMENTUMOK: - 42. Lakásépítés Debrecenben. Debrecen, 1953. december 24.

Oebrecen, 1953. december 24. LAKÁSÉPÍTÉS DEBRECENBEN Debrecen város a háborús események következtében .súlyosan megsérült. 16 000 lakóházának 30%-a súlyosan, míg a többi kevésbé rongálódott meg. Ennek következtében Debrecenben igen súlyos lakáshiány leküzdésével birkózik a tanács végrehajtó bizottsága már a felszabadulás óta. A lakások legnagyobb része osztott lakás. A pincelakások száma cca 549-re tehető, szükséglakások száma cca 443. Ezen utóbbi lakások állaga annyira elavult és rossz, hogy azok összedőlésével állandóan számolni kell. A meglevő lakások igen nagy százaléka vizes, egészségtelen, emberi tartózkodásra sokszor nem megfelelő . . . Fent leírtak tudatában Debrecen város Tanácsa felismerve a lakástermelés vonalán tapasztalható nehézségeket, a háborús sérült lakások helyreállítása után első volt az ország vidéki városai között, amely 1946. évben a Böszörményi úton megindította 89 lakás felépítését. Ezt követően a Dobozi utcai 36 lakásos lakóházakat fejezte be, majd az Iparkamara épületében 58, a Rakowszky utcai bérházban 4, a Hadházi u. 6. és 22. sz. épületekben 16, a Salvator-laktanya területén 50, a Híradó-laktanya területén 72, Méliusz tér 15. sz. alatt 1 lakást állított helyre a háborús sérült épületek karba helyezésével. Ezzel egyidejűleg Baranyai úton megindultak Debrecenben a hároméves terv keretében az új lakásépítkezések. 60 lakás és 10 db élmunkás lakás felépítése kezdődött meg 1949—50. évben. 1951. évben megindult a Dobozi utcai 48 lakás és 20 szövetkezeti lakóház felépítése . .. 1953. évben összesen 471 lakás épült, melyből közületi 412, magántulajdon pedig 47 ... A tanács minden lehetőt elkövetett a lakástermelés előmozdítása érdekében. Ezen vonalon végrehajtott harcát azonban nem tudta a kívánt módon végrehajtani, sőt azt lehet mondani, hogy az a küzdelem, amit o tanács illetékes osztálya kifejtett, nem egészen eredményes. Ennek legfőbb oka az, hogy úgy a felső, mind a helyi szervektől nem kapta meg azt a támogatást, amit ez a nagy horderejű és szerintünk egyik leglényegesebb feladat megkívánt volna. A Tervhivatalban és az Egészségügyi Minisztériumban nem egy ízben járt el a tanács azzal a kéréssel, sőt az egészségügyi miniszter elvtársnőt személyesen kereste fel és arra kérte, hogy az illetékes minisztériumok bevonásával küldöttség vizsgálja felüJ a debreceni lakásviszonyokat. A tanács építési osztálya az Állami Ellenőrző Hivatalt is megkereste azzal a kéréssel, hogy vizsgálja felül az Ellenőrző Hivatal azoknak a szerveknek a ténykedését, amelyek a tanács lakásépítés vonalán tett kérelmeit, illetve felterjesztéseit nem bíráltaik el. Ügy az egészségügyi Minisztérium, mind az ÁÉH-hoz intézett kérelem még a mai napig sem nyert elintézést. Reméljük, hogy a fent vázolt javaslataink alapján a végrehajtó bizottság a múltban tapasztaltaktól eltérő nagyobb mérvű támogatásában 1954ben az új kormányprogram segítségével sokkal nagyobb arányú lakásépítési programot tudunk végrehajtani, mint az ezt megelőző időszakban. HBmL XXIII. 102/a. 10. Debrecen város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága jegyzőkönyve.