„S a hozzáértő dolgozó nép okos gyülekezetében hányni-vetni meg száz bajunk” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 15. (Debrecen, 1980)

testületeket, és fokozatosan átadták azoknak közigazgatási funkcióikat. Jelentős szerepük volt a közigazgatásnak a reakciós elemektől való megtisztításában is. A nemzeti bizottságok mint spontán létrejött népi szervezetek, az adott körülmények között eredményesen és nélkülözhetetlenül töltötték be rendeltetésüket. Nagyon bonyolult és nehéz helyzetekben bizonyították, hogy a felszabadult dolgozó nép képes a hatalom gyakorlására. Közigazgatási szerepük megszűnése után politikai szervként 1949-ig megbízható támaszai voltak az önkormányzatnak. A Magyar Kommunista Párt 1946 szeptemberében tartott harmadik kongresszusa megállapította, hogy az elavult közigazgatásunk reformjára feltétlenül szükség van, a feudális maradványok akadályozzák a demokratikus, egészséges fejlődést. A kongresszus határozata azt is megállapította, hogy a gazdasági reformok mellett az elavult feudális jellegű közigazgatás helyébe erőteljes helyi önkormányzatoknak kell lépniük és a közigazgatás tisztviselői karát a dolgozó rétegek köreiből fel kell frissíteni. A Magyar Dolgozók Pártja első kongresszusa 1948 júniusában zajlott le. Ennek előkészítése idején foglalkoztak a munkáspártok az állami szervezetre vonatkozó elméleti tételek kidolgozásával. A kongresszus programnyilatkozata egyértelműen megállapította: „Magyarországon a munkásosztály és a vele szövetséges dolgozó parasztság van hatalmon. A munkásosztály, amely bebizonyította képességét a kormányzásra, a nép többsége által elismert vezető és döntő erő. A dolgozó osztályok hatalomra jutása ellenére azonban még mindig vannak nagytőkés, sőt feudális és fasiszta maradványok a gazdasági, politikai és kulturális életben, az államgépezetben és a gondolkodásban." A kongresszus útmutatásai alapján a fordulat évét követően az állami szervezet demokratikus átalakítása újszerűen került előtérbe. Olyan állami szervezetet kellett megteremteni, amelynek keretében a proletárdiktatúra államhatama a jelentkező feladatokat képes ellátni nemcsak formai, hanem tartalmi szempontból is, és megfelel a forradalmi átalakulásból eredő új követelményeknek is. Határozott vonalvezetéssel indult meg az állami szervezet átalakítását előkészítő, illetve megvalósító munka, amely a közigazgatási reformtervezetben 1949. év elején már konkrét formát is öltött. Elkészült az alkotmányjavaslat, és az országgyűlés 1949. augusztus 20-án egyhangú lelkesedéssel elfogadta a Magyar Népköztársaság Alkotmányát. Az Alkotmány életbe léptetése után a központi vezetőség 1950. február 10-én hozott határozata megállapította, hogy az Alkotmányban lefektetett alapelvek megvalósításáról gondoskodni kell és lehetőleg még 1950ben létre kell hozni a helyi tanácsokat. A kormány megbízásából Kádár János belügyminiszter 1950. május 8-án nyújtotta be a helyi tanácsokról szóló törvényjavaslatot az országgyűlésnek, amelyet 1950. május 11-én elfogadott. Az 1950. évi I. tv. szorosan az Alkotmányra épült. A tanácstörvény célját annak préambuíuma foglalja magában: „A szocializmus útján haladó Magyar Népköztársaság olyan államszervezetet épít, amely biztosítja a dolgozók tevékeny és állandó közreműködését az államhatalom gyakorlásában és az államigazgatás munkájában; közelebb viszi az ügyintézést a dolgozó tömegekhez és következetesen érvényesíti a szocialista törve-