Szekeres Antal: Az Ideiglenes Nemzeti Kormány Debrecenben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 14. (Debrecen, 1979)

I. A Horthy-féle vezetés sikertelen fegyverszüneti kísérletei

Magyarországon a népelnyomás rendszere a felszabadulás előtti negyedszázadban a Horthy-rendszer volt. Ez a hatalom az első világháborút követő forradalmi megmozdulások véres eltiprásából született, és egész fennállása alatt hű maradt önmagához; a haladás a nemzeti függetlenség és a szabadság ádáz, kegyetlen ellensége volt. Ez a rendszer mérhetetlenül gyűlölte a népet, mert a nép megmozdulásaiban becstelen rendszerének veszélyeztetését látta. Mérhetetlenül gyűlölte a világ első szocialista államát a Szovjetuniót, és büszkén vallotta magát az európai fasizmus ősének. Ennek természetes következménye volt a berlin—római tengelyhez való csatlakozás és a Szovjetunió elleni gálád háborúban való dicstelen részvétel. A huszonötéves Horthy rendszer politikailag Németországhoz kötötte Magyarországot. Minden ellensúly nélkül érvényesült a német befolyás. Horthy Miklós kormányzó vérben, munkában, gabonában mindent megadott Hitlernek, ugyanakkor a német csizmát meghazudtoló kíméletlenséggel taposta el a magyar nép minden szabadságtörekvését. Ezeket a bajokat tetézték még a háborús károk, amelyek 1944. októberére egyre nagyobb pusztításokat eredményeztek az ország számára. A katasztrofális helyzet megoldásáért kiált: Véget kell vetni az esztelen vérontásnak, fegyverszünetet kötni, és kivezetni az országot a szinte kilátástalan helyzetéből, amelyről joggal állapítja meg az MKiP „Mohács óta nem volt ilyen súlyos helyzetben az ország." A megoldásra két irányból történtek kísérletek: az uralkodó osztály részéről, amely eleve kudarcra volt ítélve és a demokratikus erők részéről, amely sok-sok küzdelem után, de végül is a kommunisták vezetésével győzedelmeskedett. Ezt a két egymástól merőben eltérő utat kívánom figyelemmel kísérni 1945. áprilisáig. I. A HORTHY-FÉLE VEZETÉS SIKERTELEN KÍSÉRLETEI A magyar uralkodó osztály olyan vakon bízott Hitler győzelmében, és támogatásában, hogy a fegyverszünetre egyáltalán nem volt felkészülve még akkor sem, amikor a hadi események kényszerítő hatására ez sürgetően és halaszthatatlanul napirendre került. Alapvető gondjuk az volt, hogy egy elvesztett háború esetén is, hogyan lehet a társadalmi rendszerüket átmenteni, ez alá rendelték a fegyverszüneti tárgyalásokat is. Azt szerették volna, ha valamilyen csoda folytán az angol—amerikai csapatok elérik Magyarország határait. Vörös János vezérezredes ezt 1944. szeptember 4-i memorandumában így fogalmazza meg: „...Ha azzal számolnánk is, hogy Németország a háborút elvesztette, akkor is a végsőkig kell határainkat védeni mert