Szekeres Antal: Az Ideiglenes Nemzeti Kormány Debrecenben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 14. (Debrecen, 1979)

V. Az Ideiglenes Kormány legfontosabb rendeletei: - 2. A fegverszüneti egyezmény

A föld reformtörvény megjelenése után a kormány a toborzás meggyorsítása érdekében földet ígér azoknak a katonáknak, akik fegyverrel harcolnak a németek ellen. „ ... 15 holdas kisbirtokot kaptok, ha megszöktök a hazaáruló bitang Szálasi hadseregéből..." „ ... 25 holdas kisbirtokot kaptok, ha fegyveresen átjösztök ..., hogy oz új magyar nemzeti hadseregben harcoljatok hazánk német megnyomorító! ellen ..." „ ... aki tovább harcol a németek oldalán, azt az Ideiglenes Kormány hazaárulónak tekinti..." (39) A toborzó felhívására, a debreceni toborzó iroda jelentése szerint a jelentkező férfiak legnagyobb része napszámos és ipari munkás volt, de sok tisztviselő és kereskedő is jelentkezett. A nők között legtöbben ápolónők voltak. ,,... Különösen jelentős a munkás szervezetek toborzó tevékenysége. A szakszervezetek tagjai például csoportosan jelentkeztek katonának..." írja a Népszava 1945. február 7-én. Az új hadsereg másik jelentős forrása a hazatért hadifoglyok tömege volt, akik szintén részt kértek a fasizmus elleni háborúban, erről tudósít a Néplap 1945. március 6-i száma . .. Vasárnap lélekemelő ünnepély folyt le a Pavilon laktanyában: sok ezer magyar hadifogoly visszanyerte szabadságát és ünnepélyes fogadalmat tett, hogy fegyverrel a kezében fog harcolni a német fasizmus ellen a magyar demokratikus hadsereg kötelékében ..." Az új hadsereget a lakosság is nagy szeretettel támogatta, hiányos-felszerelésüket különböző adományokkal (élelem, fehérnemű stb.) egészítette ki. Az erőfeszítések ellenére sem sikerült a vállalt 8 hadosztályt felállítani, mindössze kettő alakult meg, de ezek sem vettek részt Magyarország felszabadításában. Tevékenységük arra korlátozódott, hogy Ausztriában bekapcsolódtak a front mögötti tisztogató akciókba. A sikertelenség okát keresve elsősorban azt kell tudomásul venni, hogy a magyar nép elfáradta háborúban és nemigen lelkesedett tömegével, hogy újra fegyvert fogjon még a gyűlölt Hitler ellen sem. „ ... A megelőző rendszer 1,5 millió katonát áldozott Hitlernek.. . Nem lehet ezek után csodálkozni,hogyha a férfi nemzedék kissé húzódozik a katonai szolgálattól..." - állapította meg Rákosi. (40) Másodsorban természetesen a volt horthysta tisztek szabotáló tevékenységét kell említeni. Ez azonban nem a hadsereg felállításának akadályozásában nyilvánlult meg elsősorban, hiszen saját érdekük volt, hogy katonák legyenek, akiknek parancsolhatnak, hanem az új hadsereg demokratikus jellegének kibontakoztatását gátolták, nem engedték, hogy munkás és paraszt származású katonákból tisztek legyenek, a hadsereg régi szellemének fenntartására törekedtek. Ez természetesen a létszám alakulására is hatással volt, hiszen a régi katonai szellem taszító hatással volt az önkéntesek számára. Jól szemlélteti ezt az Ideiglenes Kormány őrzését ellátó Debreceni Őrzászlóalj faliújságján megjelent cikk is, amelyben Korompai József őrmester többek között így írt: „... Nem szabad, hogy olyan zavaró körülmény verjen éket a tisztikar és a legénység közé, mint például aminek fültanúja voltam: egy hadnagy bajtárs kijelentette, miszerint ő nem hagyja, hogy a legénység neki azt mond-