Szekeres Antal: Az Ideiglenes Nemzeti Kormány Debrecenben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 14. (Debrecen, 1979)

V. Az Ideiglenes Kormány legfontosabb rendeletei: - 1. Hadüzenet Németországnak

hogy Németország 1944. március 19-én orvul megtámadta és meg száj La Magyarországot. A hazánk ellen elkövetett orvtámadást Németország betetőzte azzal, hogy 1944. október 15-én fegyveres puccs útján hatalomra juttatta a magyar nemzettől gyűlölt hazaáruló Szálasit.hogy Nymodon megakadályozza a fegyverszünet megkötését Magyarország és a demokratikus hatalmak között. A németek megfosztották Magyarországot függetlenségétől, sárbataposták a magyar nemzeti szuverenitást, börtönbe vetették és kivégezték a magyar hazafiak ezreit, elrabolták a magyar nemzeti vagyont, kifosztották és feldúlták az országot. A magyar fiatalságot elhurcolják Németországba, a magyar asszonyokat sáncmunkára parancsolják, magyar honvéd alakulatokat beolvasztanak a német hadseregbe és német ügyért kényszerítik vérezni. Mindezeket figyelembe véve az Ideiglenes Nemzeti Kormány, a felhatalmazás alapján, melyet programja megvalósítására az ideiglenes nemzetgyűléstől kapott, érvényre juttatja a magyar nép akaratát, semmisnek nyilvánítja a Németországgal kötött szerződéseket, megszakít vele mindennemű kppcsolatot és ezennel hadat üzen Németországnak. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány kijelenti, hogy a háborút a Szovjetunió és szövetségesei oldalán az ország összes erőforrásainak mozgósításával mindaddig folytatni fogja, míg a szövetséges hatalmak ki nem vívják a teljes győzelmet Németország felett, mert csakis ez a győzelem biztosíthatja Magyarország függetlenségét. Egyben az Ideiglenes Nemzeti Kormány tudomására hozza a magyar népnek, hogy a fegyverszünet megkötése céljából a Szovjetunió, valamint a vele szövetséges hatalmak kormányaihoz fordult." Az új magyar kormány döntését lelkes örömmel fogadta az ország, hiszen ez azt is jelentette, hogy a Kormány egy hét alatt elvégezte és megtette azt, amit Horthy és társai egész uralmuk alatt nem mertek, mert nem is akarták. A tömeg látta és tudta, hogy ez a háború igazságos lesz és ha szenvedni, vérezni és áldozni fog is, azt a maga szabadságáért, függetlenségéért teszi. A burzsoá demokrácia hívei természetesen most is „óvatosak" voltak. Szükség van-e még ránk magyarokra, most amikor Hitler már a végét járja? — tették fel a szónoki kérdést. Nem látták, vagy nem akarták tudni, hogy a szövetséges hatalmaknak nincs ugyan szüksége a mi hadseregünkre, de nekünk igenis szükségünk van rá, hiszen a teheráni konferencián a szövetségesek egyértelműen azt hangsúlyozták, hogy csak az a nép érdemli meg függetlenségét, amely részt vesz a zsarnokság megsemmisítésében. A kishitűekhez is szól Révai elvtárs, aki a Néplap hasábjain szenvedélyes hangon a következőket írja: „ ... Nem a békevágyat, hanem a honvédelmi háború lángját kell ma felgyújtani a lelkekben. Aki ma békevágyat terjeszt, az a haza német megnyomorítóinak való szolgai behódolást hirdeti. Aki ma pacifista, az többre becsüli a becsületnél a nyugalmat, a nemzeti méltóságnál az egyéni jólétet, a szabadságnál és függetlenségnél a saját testi épségét. Hitlertől békésen elszakadni nem lehet... Elnyomóinktól elválni pedig csak harccal lehet..." (29)