„Ha majd a szellem napvilága…” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 13. (Debrecen, 1979)

Dokumentumok - I. Az iskolán kívüli népművelés szervezete és általános helyzete

lai oktatásban egyáltalán vagy legalább a kellő eredménynyel részesültek volna... így áll elő a felnőttek oktatásának szüksége a szónak legelemibb értelmében, vagyis azzal a czélzattal, hogy az az iskolát elkerült vagy az iskolában kellő oktatásban nem részesült felnőtt férfi vagy nő tudjon legalább annyit, a mennyit egy a kötelező elemi iskolát átlagos eredménynyel elvégzett gyermek megtanult. De az iskolázás tényleges eredménye és az élet szükségletei között mutatkozó ellentéteknek még ezenkívül egy egész sorozata van, a melyeknek kiegyenlítése az ismereteknek a rendes iskolán kívül való megszerzését igényli... Előáll a szüksége a felnőttek olyan oktatásának, a mely nem többé az eleminek pótlása, de bevezetés a magasabb körű ismeretekbe, alkalmas áthidalásával annak a hézagnak, a melyet az illetőnek képzettségében a rendes iskolázás elmulasztása hátrahagyott. Azt az úgynevezett negyedik osztályt, a társadalom legalsóbb osztályát, a melyet egész az újabb időig a politikusok csak forradalmaknál ismertek föl politikai tényezőnek, a mely a modern gazdasági élet terén az úgynevezett socialistikus mozgalmakban többé — kevésbbé öntudatosan szerepel és a melynek társadalmi és politikai helyzete fogja előreláthatólag a jövő század küzdelmeinek központját képezni: azt a negyedik osztályt sem ignorálni, sem régi hallgatag szerepébe többé visszaszorítani nem lehet; azt művelni, nevelni kell jövendő szerepére, lehetővé tenni, hogy belőle mentől többen emelkedjenek a physikai, társadalmi és politikai élet problémáinak helyes megítélésére, hogy ezek megítélésére nézve mentől inkább elenyésszenek a felsőbb és alsóbb osztályok között ma még mutatkozó s a társadalmat mindinkább szétbomlasztó ellentétek, a mi csak a műveltségnek, az ismereteknek mentül tágabb körre való kiterjesztésével érhető el. ... De nemcsak erről van szó, a mikor az ismeretterjesztésnek a rendszeres iskolázáson kívül eső intézményeit vizsgáljuk; szó van a legműveltebb, iskolai tanulmányait rendesen bevégzett s a társadalomban vezető szerepet vivő elemekről is. Szó van arról, hogy az ismereteknek egy jelentékeny része olyan, a melyet csak az iskolai képzés által már megedzett s az élet és a gyakorlat által is fölvilágosított elme érthet meg igazán és képes értékesíteni; szó van arról, hogy az élet, a tudomány és gyakorlat folytonos és gyors haladása és fejlődése elkerülhetetlenül szükségessé teszi szerzett ismereteink folytonos kiegészítését, nagy részben módosítását kiigazítását; szó van arról, hogy — mint említettem — a modern életben egész a végletekig érvényesülő munkafölosztás az egyoldalúság fásultságával fenyegeti szellemünket, ki vagyunk téve annak a veszélynek, hogy egy, functióit a nagy társadalmi gépezetben kitűnően teljesítő emeltyűkarrá vagy kerékké válunk és a mellett a természettől megadott többi tehetségeink és hajlamaink szükségszerű elhanyagolása miatt teljesen elveszítjük szellemi harmóniánkat s vele eltévesztjük emberi létünk nemesebb czéljait is. Ennek a bajnak az ellensúlyozása végett is van szükségünk arra, hogy időnként a hivatásunk