„Ha majd a szellem napvilága…” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 13. (Debrecen, 1979)

Dokumentumok - II. Ismeretterjesztés

Nagyvárad, 1893. november JAVASLAT TÉLI, ESTI ISKOLÁK SZERVEZÉSÉRE Egyletünk nem tartozik a nagy port felverő s hangzatos nevű egyletek közé, a melyek sok zajjal járnak s a néha elért csekély eredményt sokszorozva és dicsekedve mutogatják. Ellenségeink sem tagadhatják, hogy népnevelésünk emelkedésére nagy befolyással bírt és bír egyletünk működése, mely mindenkor és minden alkalommal oda irányult, hogy fáklyát juttasson a tudatlanság sötétségébe, hogy a homály minél inkább szétfoszoljék és felnyílván lássanak a műveletlenség vaksága által lezárt szemek. Segélyeztünk iskolákat, melyek nélkülözéssel küzdöttek, — tanítókat, a kik kötelességüket kiváló buzgalommal teljesítették, — gyermekeket, a kiket szegénységük, vagy árvaságuk megfosztott a tanulás segédeszközeitől is, — jutalomban részesítettük a hazafiság és a magyar nyelv — hazánk nyelvének — terjesztését, — segélyeztük a népkönyvtárakat, hogy az iskolavégzettek tovább képzését is előmozdítsuk. Tettük mind ezt a legőszintébb lelkesedéssel és a népnevelés ügyének előmozdítása érdekében. Midőn arról vagyok meggyőződve, hogy egyletünk így megragad minden alkalmat a népnevelés előmozdítására; nincs és nem lehet okom kételkedni, hogy a tekintetes választmány nem fogja rosz néven venni tőlem, ha rokonszenves figyelmét egy oly térre irányítom, melynek sötétségébe még eddig nem hatolt be egyletünk világító fáklyájának tudatlanságot szétfoszlató fénye. Ez az a szomorú hely, melyet azok foglalnak el, a kik meg voltak fosztva az iskola jótékonyságától s felnőttek teljes tudatlanságban és ki vannak téve a műveletlenség minden veszélyének és hátrányának. A felnőttek oktatása az, a mit különös figyelmébe kívánok hozni a tekintetes választmánynak, erre kérek áldozatot! Ides tova beköszönt a tél, a mezei munkások pihenni térnek s az egész tél folyamán alig lehet valaki, a ki a hosszú téli est vekből egy pár órát el ne tudna szakítani arra, hogy a mit gyermekkorában elmulasztott s a minek a hiányát oly fájdalmasan érzi: az elemi ismereteket megszerezze magának. Ezeknek nyújtsunk módot erre s ha ezt tesszük, magasztos munkát teljesítünk! Hiszem, hogy segédkezet nyújt nekünk minden nemes lelkű lelkész és tanító. Mi pedig részesítsük némi anyagi jutalomban a hazafias czélunk elérésére közreműködő fáradozást. Indítványom a következő: Hívja fel az egylet a községi lelkészeket és tanítókat, hogy a felnőttek oktatására állítson fel téli estveli iskolákat, a hol az írni-olvasni nem tudók a legszükségesebb elemi ismereteket elsajátíthassák s egyúttal hidettesse ki azt is, hogy a