„Ha majd a szellem napvilága…” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 13. (Debrecen, 1979)

Dokumentumok - II. Ismeretterjesztés

Az eszme nemes, a czél elérése valóban kívánatos is. A törekvő és a nemesebb után vágyódó iparos-ifjúság bővíti ismereteit, nemesíti szívét, lelkét és kedélyét, s ezáltal elvonatik a hazafiatlan és áldatlan törekvésektől, melyek idegenből csempésztetnek be hozzánk, s tetszetős jelszavak használata mellett a társadalmi rend felforgatásával hirdetnek soha el nem érhető eredményeket, de a melyektől a valódi hazafias magyar ifjúság, nemcsak a múltban fordult el, de a jelenben sem akar azokkal érdekközösségben állani. Az iparossegédek önképzési és közműv. (!) egyesületei nem akarnak mást elérni, mint azt, hogy törekvéseik által a munka tiszteletét vívják ki, saját értelmiségüket fokozzák, hatványozzák. Akarják ezen kívül, hogy szorgalmuk és kitartásuk által bizalmat keltsenek fel maguk iránt, s tiszteletet érdemeljenek ki minden irányban. Most midőn a vasárnapi munkaszünet életbe lépett, midőn a törvény a munkában kimerült testnek pihenőt biztosít, az az iparossegéd, ki nem a korcsmai örömöket keresi, hanem munkás voltából kifolyó önérzetével is számot vet, az üdülés mellett önképzésével is foglalkozhatik, s erre is szakíthat magának időt. Az iparos-segéd, ki az egész hét folyamán dolgozott, a vasárnapot részben bizonyára önmívelésére fordítja. Az iparos-ifjúsági egyletekre tehát ezután sokkal jelentékenyebb feladat vár, s nem csalódunk, ha azon reményünknek adunk kifejezést, hogy az ifjúsági dalárdák is új életre kelnek. De midőn az iparos ifjúságot önképzési és közművelődési egyesületek és körök alakítására buzdítanók, nem mulaszthatjuk el egyszersmind azt is figyelmükbe ajánlani, hogy egyesületi törekvéseikből az egyesület kaszinói minőségét ne hagyják számításon kívül. Mert habár a kaszinóknak fő czéljuk a társas összejövetelek útján való szórakozás, mindazonáltal a művelődésnek ma már hatalmas eszközei és emeltyűi is. A hírlapok és a könyvszekrények a szórakozási eszközök mellett békésen megférhetnek, s ha a szellem üdülést óhajt, a tisztességes szórakozás mindenkor megengedhető. * Alkalomadtán egy-egy felolvasás nemcsak élvezetet nyújt, de gazdagítja is ismeretkörünket. S ha az iparos-ifjúság törekvésének csalhatatlan jeleit mutatja, bizonyára mindenütt fognak akadni kiváló férfiak, kik felolvasásokra vállalkozva ez által nemcsak az iparosifjúság tekintélyét emelik, hanem az egyesület tagjainak igényeihez mért könnyedmodorú tanulságos előadásaik által az ott tartózkodást is kellemessé, vonzóvá teendik. S mit szóljunk még a színielőadásokról, melyek az önképzésről és művelődésről alkotott programm keretében szintén oly szépen beillenék. Csak a napokban olvastunk egy iparos ifjúsági műkedvelői előadásról, melyen az egyesület elnökének „A műhelybe vissza" című darabja adatott elő. Az iparos életből vett vígjáték, mely a szocziális törekvéseket s az indokolatlan