„Ha majd a szellem napvilága…” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 13. (Debrecen, 1979)

Dokumentumok - I. Az iskolán kívüli népművelés szervezete és általános helyzete

feladat-é a maga kultúrközösségébe belevonni ezeknek a tanyáknak színmagyar és — valljuk meg — eléggé elhanyagolt népességét. Nem kell hozzá más, mint egy-két ilyen kocsi, egy kis jóakarat és annak belátása, hogy nem elegendő az annyiszor magasztalt, annyiszor dicsért magyar népért szónokolni, hanem tenni is kell valamit érte. A tavaszi, nyári és őszi munka idején természetesen nem ér rá olvasni a mi népünk, elfoglalja a házi és mezei munka. De annál inkább ráér a téli hónapokban, mikor szünetel minden. Olvasni, tanulni, művelődni szeret, ez köztudomású dolog. Csak hozzá kell tudni férkőzni a lelkéhez. Nagyon meg kell válogatni az olvasnivalóit. Egyszerű, világos stílusú könyveket szívesen olvas, ha olyan dolgok vannak benne, amik érdeklik, vagy amelyek fantáziáját mozgásba tudják hozni. Nem kétlem, ha a kellő gonddal megválogatott olvasmányokkal megrakott mozgó könyvtárak egy télen megkezdik körútjokat a tanyák között, rövid idő múlva legszívesebben látott vendégei lesznek a tanyai magyarságnak. És Debrecen ismét megold ezzel egy olyan kultúrfeladatot, melyre középponti helyzeténél s magyarságánál fogva valósággal el van kötelezve. A nagy tömegek művelődésének, felvilágosításának a könyv mellett igen hathatós eszköze: a szabadoktatás. Az ismeretterjesztésnek ez a módja nem régi keletű, de máris nagy népszerűségnek örvend. A gondolatközlésnek az élő szó varázsa és közvetlensége útján leghathatósabb módja ez. Nem csoda, hogy mind nagyobb mértékben fordul felé a közfigyelem. Debrecen társadalma a szabadoktatásnak már eddig is több szervét alkotta meg, melyek eléggé fel nem becsülhető kulturális munkát végeznek. Ilyen a Szabadiskola s ilyen a Népszerű főiskolai tanfolyam, a vasárnapi munkásképző és egy pár évig működött munkásgimnázium. Mindenik más-más téren, de egy céllal, egy buzgalommal végez nemes, érdemes munkát. Egy dologban azonban egyformák: egyiknek sincsen saját otthona. Debrecennek nincsen tudományos előadó terme. Nincsen olyan, a szabadoktatás céljaira berendezett előadó terem, mely egyedül ezt a célt szolgálná, semmi mást. A szabadoktatási szervezetek így kénytelenek vendégül kérezkedni olyan intézményeknél, melyek ugyan szívesen állítják a tudományok népszerűsítésének, a közfelvilágosodásnak szolgálatába helyiségeiket, — elismerés és dicséret érte —, ezek azonban más célok szolgálatában állván, nem is lehetnek megfelelők a szabadoktatás speciális céljaira. Mert milyennek kell lennie egy modern tudományos előadó teremnek, hogy céljainak megfelelhessen? Mindenekelőtt nagy befogadó képességű olyan teremnek, melynek minden részéből egyformán jól lehet látni és hallani. E részben a külföldön már kialakult a technikai megoldásnak olyan általánosan elfogadott, legalkalmasabb formája, melyet egyszerűen csak utánoznunk kell.