„Ha majd a szellem napvilága…” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 13. (Debrecen, 1979)

Dokumentumok - I. Az iskolán kívüli népművelés szervezete és általános helyzete

helyzetén változtatni nem bír, de valami úton-módon rájön arra, hogy élete ál­lati élet. Beszéltem elhagyott hegyi falvakban korán megrokkant orvosokkal, tanítókkal, akik apostoli célokkal indultak neki népük fölrázásának s aztán pár év múlva — bűnnek mondták ezt a munkát. Akinek állati a sorsa, annak jobb megmaradni állati tudatlanságban — ez lett a véleményük. Sőt vannak kivételes viszonyok, amelyek között éppen a tudatlanság, az igénytelenség, az alapja egyes csoportok vagyonosodásának. Az a paraszt, aki a gyerekéhez csak a pappal együtt hívat orvost, de a tehenéhez menten állator­vost hív, ha baját látja, degenerálódik, de bizonyos körülmények között vagyo­nosodik is. Mindez azonban nem bizonyít az általános tétel érvényessége ellen, mert csak átmeneti tünet. A vajúdás fájdalma, az állati sorban tengődő parasztnak kese­rűsége, melyet a tudásra, az igényekre ébredés okoz és múló előny az igényte­lenség, a vagyonszerzés lehetőségével megáldott parasztságra nézve, amely 1—2, legföljebb három nemzedék alatt drágán fizeti meg a vagyonszerző nagyapa igénytelenségét. Ezek a tünetek helyi viszonyok okozatai, s nem osztályokra általánosítható jelenségek, kitérők az úton, amely apró görbületei ellenére is egyenes és fölfelé vezet. Egész osztályokra nézve a művelődés terjedése s az ezzel járó igényfokozódás alapfeltétele az anyagi előbbrejutásnak — ez a tétel marad általánosságban min­denütt érvényes, s ennek a tételnek konzekvenciáját vonja le a munkásmozgalom akkor, amikor a műveltség terjesztését önmaga iránt való kötelességének, ter­mészetes föladatának tekinti, amelynek elvégzését nem bízza az államok szeszé­lyére. Még azok az államok is, amelyek legelői járnak az oktatás dolgában, sok te­kintetben hiányos, sőt káros munkát végeztetnek. Még ott is, ahol az ipari fej­lődés szükségessé tette, hogy az állam elegendő mennyiségű tanult munkást ál­lítson a kapitalizmus rendelkezésére, ahol tehát a népoktatás általánosítására törekszenek — még ott sem igen megy tovább az állam az írni-olvasni tudás ál­talánosításánál. Kezébe adja a kulcsot mindenkinek a tudás kincsesházához, s azzal nem igen törődik, ki tudja-e nyitni a lakatot, s nem téved-e el a palota ren­geteg folyosó-labirintusában? Sőt, ami útbaigazítást ad az iskola, az is rendesen félreigazítás és semmi esetre sem helyes kioktatás arról, ami a vagyontalan tö­megekre nézve legfontosabb: az osztálytagozódásról és az osztálykülönbségek­ből folyó következményekről. Az életnek magának kell visszaigazítani az isko­lában félreigazított proletárt osztályérdekei útjára, s a munkásmozgalomnak föladata a tömegeknek megtanítása arra, miként kell levonni a társadalmi élet tényeinek konzekvenciáit. A munkásmozgalom pedagógia föladatai tehát elsősorban szociális, sőt poli­tikai természetűek, s azok a — mondjuk — tantárgyak, amiket tanulnia kell ezek szerint elsősorban a szociológia, politika, természettudomány.

Next

/
Thumbnails
Contents