„Ha majd a szellem napvilága…” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 13. (Debrecen, 1979)

Dokumentumok - I. Az iskolán kívüli népművelés szervezete és általános helyzete

az egész évben. Ebben már a diadalmas szervezkedés hatása is eszkomptálva van. Ez idén ezt azonban alighanem sikerül 220 koronára leszorítani. A gazdasági cselédek járandósága valamivel nagyobb, de egy béres összes járandósága nem haladja meg a 320 koronát. Pedig milyen nép az! Kemény, értékes kultúrfajta nép ez az újvárosi magyar. Hajdan német telepítvény, de régen megmagyarosodott és összeolvadt a hortobágyi magyarsággal. Ez a legújabb árja vérkereszteződés pompás fajtát eredményezett. Józan, takarékos, tudásra áhító, munkabíró egészséges. Nyári keresményét karácsonyig feleszi, attól fogva újig adósságból él, a téli munkátlan hónapokban dercekenyéren, krumplin és levesen él, melyet egy vándorló szalonnadarabka zsíroz. Ez a szalonnadarabka ugyanis hétfőtől vasárnapig teljesíti egyre soványabbodó terjedelmével a zsírozás hivatását. És milyen lelketlenül közigazgatják ezt a népet! És mégis kitart hűségesen, vár, vár, nem unván meg esdekelni, hogy adjanak már a tengeruradalomból egy talpalatnyit neki is, bérbe, drága pénzért. Ki nem vándorol, csak vár, vár és verejtékezik. Balmazújvárosból eddig alig 2—3 család ment ki Amerikába. Munka után szerte járnak az országban. És valósággal mohón áhítják a tudást és a betűt. A szervezetteknek van saját, tágas egyleti helyiségük, ahol a munkásbörze, a könyvtár és a felolvasó s vitázó helyiség. Itt rendezik időnként a bálokat a könyvtár gyarapítására. Valósággal falják a nyomtatott betűt, s hetenként vitaestét rendeznek. A községi elöljáróságnak, a szolgabírónak szálka a szemében ez az egylet, ezek a felolvasások és viták, de honmentő működése abban merül ki, hogy 20—30 kérelemre sem engedi meg egy-egy népgyűlés megtartását. Több mint száz munkáscsalád felekezetnélküli, nem mert az adót sokallta vagy mert a papjával összeveszett, hanem — ennél csudásabb tapasztalásról Marco Polo se adott számot — filozófiai meggyőződésből. Valamikor 12 évvel ezelőtt valahogy a kezükre került Schmitt Jenőnek egy bölcseleti munkácskája, mely kézről kézre járt. Ez a könyvecske térítette meg a felekezetnélküliségnek az első 30 családot, a többit aztán ők maguk térítgették. Egy szép napon vagy negyvenen asszonyostul, gyermekestűi felcihelődtek Budára, Schmitt Jenőt meglátogatni. Ő látta el őket tanáccsal vagy újvárosi felekezetnélküli nyelven szólva: „Őtőlük világosodtak meg". Takarékos, józan életű emberek, akiknek — ha politikai vétségért nem — nem gyűlik meg a bajuk a büntető törvényszékkel. Nem keresztelkednek és nem esküdnek pap előtt, és pap nélkül temetnek. Sokkal számosabban lennének különben, de nyilvánosan nemigen csatlakozhatnak hozzájuk az iskola miatt. Újvároson csak felekezeti iskola van, ahol a felekezetnélküliek gyermekeitől dupla — 10 koronányi — tandíjat követelnek. A felekezetnélküliek gyermekei tehát nem járnak iskolába, egyrészt mert nem képesek 10 koronát fizetni, másrészt mert, a felekezetnélküli gyermekeket különben is üldözőbe veszi a felekezeti indulat. így hát inkább nem járnak iskolába, aminek örül a tanfelügyelő is, a szolgabíró is, a felekezetek is, bántódása pedig