„Ha majd a szellem napvilága…” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 13. (Debrecen, 1979)

Dokumentumok - I. Az iskolán kívüli népművelés szervezete és általános helyzete

munka és cél közösségének élénk érzését. Szervezetet akarunk, mely a szabad erőknek ne lekötője, hanem ösztönzője és segítője legyen. Számba fogjuk venni, a tanítás különböző fokozataihoz mérve, az ismeretterjesztés minden alkalmasnak mutatkozó eszközét: előadásokat, mutatványokat, gyakorlatokat és tanfolyamokat, az irodalom és művészet, a könyvtárak, közgyűjtemények, mű-előadások értékesítését a szó legtágabb értelmében vett közművelődés szolgálatában. És amit ügyünk sikeres fejlődése egyik legfontosabb föltételének kell megjelölnünk; tájékozódást igyekszünk szerezni a szabad tanítás, különösen a fölnőttek oktatása módszerének, vagy inkább módszereinek máig tisztázatlan kérdései felől. Ha e tekintetben sikerül helyes szempontokat találnunk, az elméletből és tapasztalatokból csak némi útbaigazítást is merítenünk és nyújtanunk : tanácskozásaink maradandó nyomot fognak hagyni azon az úton, melyre a művelt világ példája után hazánk és polgártársaink érdeke szólít. Munkára gyülekeztünk s komoly munkánk, tárgyalásaink megkezdését nem tartóztathatom föl hosszabb beszéddel. Ez az elnöki szék, mellyel a Kongreszszus bizalma megtisztelt, tartózkodásra int nyilatkozataimban. De kötelez is a legrövidebben kifejeznem legalább azt a meggyőződésemet, hogy a szabad tanításnak milyen szellemétől várhatjuk azt az eredményt, mely mindnyájunk szeme előtt lebeg. Olyantól, mely míg az egyesek lelkét megvilágítani törekszik, nem homályosítja el közös erkölcsi eszményeink fényét. Világosságot áraszt, hasznos és nemes műveltséget, tiszta és elfogulatlan irányzatosságot, mely ember és embertársa közt s magyar hazánk polgárai közt választófalakat emelni törekszik, vagy alkalmas. Amint a haza javában minden polgárának javát akarjuk, a polgárok szellemi javainak gyarapításában a haza javának öregbedését keressük. Mikor polgártársaink és testvéreink szellemi fegyverzetét kovácsoljuk a lét jogos harcára: hazánkét is gazdagítani törekszünk a világműveltség nagy versenyében. Széchenyi tanított rá, hogy „a tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma". Az utolsó század történetének világos tanúsága szerint Magyarország modern fejlődését, az ő szavára, milyen erő indította meg és vezette? Két eszmének találkozása és benső összeolvadása legnagyobbjaink lángelméjében és általuk a nemzet lelkében: az emberi és nemzeti haladás eszméjéé, a demokratikus és hazafias eszméé. Ez eszmék szent szövetségének, egymást támogató erejének köszönjük mindazokat a drága javakat, melyeket a közélet küzdőterein kivívtunk, ennek még azt is, hogy jövő haladásunk alapjaihoz köveket rakni itt ma találkozhatunk. Midőn korunk a demokratikus haladás útján íme tovább, újra előreszólít bennünket, a közműveltség új tűzhelyein, melyek ezt a fejlődést érlelni fogják, edződnie kell nemzeti összetartozásunk érzésének is. Ezzel megnyitom a Kongresszust.

1 Nyomtatott. — A szabad tanítás Pécsett 1907-ben tartott magyar országos kongresszusának naplója. (Szerkesztette: Vörösvári Ferenc) Bp. 1908.647. old.