„Ha majd a szellem napvilága…” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 13. (Debrecen, 1979)

Dokumentumok - I. Az iskolán kívüli népművelés szervezete és általános helyzete

Kellene ilyen könyvtár legalább minden tizedben egy. Mivel társadalmi akcióval nehéz megteremteni, az egyes olvasókörök is el vannak terhelve — bevételük kell a fentartásukra — az államtól is nehéz kicsikarni egy — egy kis könyvtárt, — mert sokfele kell, azért a városnak kellene gondoskodni községi könyvtárak felállításáról; mint a hogy ez másutt is van, például Hajdúdorogon, Idők jele arra int bennünket: hogy foglalkozzunk a néppel, ezzel aztán megszabadítjuk a mételyező tanoktól... Különösen a lelkészekre, tanítókra, az egyházak vezetőire vár nagy feladat, hogy a vallás-erkölcsi életet pusztulni, elfajulni ne hagyják. A lelki gondozásra kell nagy súlyt fektetni. Igen üdvös eszmének tartjuk a mit a ref. tanítói kar elnöke, a tanítótestület egyik közelebbi értekezletén felvetett: a városon szét levő iskolákban tartandó vallás-erkölcsi estélyek tartását. Felekezeti érdekekből, művelődési szempontokból egyaránt rendkívül nagy jelentőségű actio volna ez is. De van még sok útja — módja népünk lelki gondozásának a téli idő folyama alatt. A helyi viszonyok, körülmények határozzák meg, hogy melyiket vegyük elő s mily mérvben éljünk vele. A fő az, hogy a vezetésre hivatottak álljanak elő s a téli pihenés alatt legyen jelszavuk — a mit valósítsanak is meg — hogy „foglalkozzunk a néppel!" Nyomtatott. — H. Böszörmény és Vidéke XV. évf. 1905. november 11-i, 45. számának vezércikke. Készülődés a télre címmel. A lap felelős szerkesztője Porcsalmy Gyula tanár volt. 15 Pécs, 1907. A SZABADOKTATÁSI KONGRESSZUS Azon jelenségek között, melyeket korunk szellemi élete elénk tár, sem az egyesek, sem a társadalmak, sem az országok életére fontosabbat nem ismerek, mint egyfelől a tudás vágyának a legszélesebb rétegekbe való terjedését, másfelől a tudás közlése és terjesztése készségének megfelelő megnyilatkozását a tudományos élet minden körében, legmagasabb régióiban is. Az első tudós, ki a népet maga tanította, nem kisebb jelentőségű mozzanatát jelenti az emberiség haladásának, mint az első fejedelem, ki népének maga szolgáltatott igazságot. Az említett kettős jelenség találkozásában méltán érezhetjük együtt azokat a legeszményibb és leggyakorlatibb motívumokat, melyek korunk lelkét mozgatják s mindazok, akik a mai szabad tanításnak világszerte megindult nagy mozgalmát irányítani vannak hivatva, bizonyára érzik a föladat súlyát, hogy az egész törekvés jellemében és a munkásság eredményében azok a motívumok mindenkor összhangban maradjanak és egymást áthatva érvényesüljenek. Az