„Ha majd a szellem napvilága…” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 13. (Debrecen, 1979)

Dokumentumok - V. A két forradalom időszakának művelődési viszonyai

dó hajlékot talált volna, noha tulajdonképpen népjóléti és szociális hivatalok, intézmények együttes elhelyezése volt a főcél. A tanácstól igen rövid, 8 napi határidőt kaptunk, hogy a múzeum és képtár, könyvtár helyiség szükségleteit a térfogat adatait kimutassuk; úgy alig tudtuk ezen felette fontos ügyre nézve a Főfelügyelőség irányítását, véleményét kikérni (24/1919 vmsz. a.) A Főfelügyelőség nem is lelkesedett a „monstruózus terjedelmű épületért" s már csak az ország szomorú helyzetére s bizonytalan jövőjére való tekintetből is várakozásra intett, annyival inkább, mert a vidéki kultúrházak által megvalósítandó feladatok a kialakulandó új helyzettől tétetnek függővé (108/1919. sz. leirat másolatában 36/1919 vmsz. a. eredetben a közlevéltárban). A rohamosan egymásra torlódott események a felvetett tervet hamarosan félretolták maguk elől. — 2 II. Egy-két népbiztosuk gesztusából arra lehetett következtetni, hogy múzeumunk iránt, bár ennek egyébb bevallott célja az ő elveikkel homlokegyenest a történelmi kegyelet ébrentartása, megértéssel és megbecsüléssel viseltetnek. Két intézkedésük mutatja vagy csak színleli ezt. A direktórium valamelyik tagja, vagy talán a vörös őrség parancsnoka, Barta nevű, ezt bizonyosan nem tudom én — Löf kovics Arthur múzeumigazgató szóbeli kívánságára megengedte, hogy a legszigorúbb büntetés terhe alatt beszolgáltatni rendelt fegyverek közül a muzeális vagy iparművészeti értékkel bíró darabokat a városi múzeum kiválogathassa és megtarthassa. A kemény fegyver tilalomnak akkor azt a hasznát is vette intézetünk, hogy a magánosok közül többen közvetlenül múzeumunkba hozták be önként kedves fegyvereiket és ezeket ide ajándékozták inkább semhogy a vörösök megbízhatatlan kezében azok az ebek harmincadjára kerüljenek. A legelső napokon a vörös őrség is csakugyan átengedett néhány lövő-vágó fegyvert. De már harmadnap múlva, Budapestről kapott utasításra, eltiltotta a direktórium a fegyverek kiválogatását. Úgy magunknak, mint felettes hatóságunknak, a Főfelügyelőségnek erkölcsi integritásuk érdekében az az elve, hogy a proletárdiktatúra által bekövetelt s hozzánk került fegyvereket, amennyiben tulajdonosaik kipuhatolhatok vagy jelentkeznek, kellő igazolás után, ha kívánják, visszaadjuk nekik (47/1920 vmsz.) 3 így keletkezett a debreczeni direktóriumhoz ápril. 17-én 54/1919 vmsz. a. intézett megkeresésünk.

4 Ebben a különböző szakszervezetek számára elfoglalt polgári társas egyletek helyiségeiben levő, műbeccsel bíró festményeknek, szobroknak, esetleg egyéb műtárgyaknak és iparművészeti termékeknek „az általános művelődés érdekében" múzeumunkban való elhelyezését kértük. Kértük továbbá a kőmíves zászlójának mint helyi vonatkozású művelődéstörténeti emléknek megőrzés végett átadását. Épen a direktórium futása előtt való délután kaptuk telefonon a mindenható dr. Löfkovits Vilmos közoktatási népbiztostól azt az értesítést, hogy hivatalából a múzeumba szállíthatjuk a zászlót. Ezt meg is tettük nyomban. Ezáltal a szép lobogót, a zászlóanya széles selyem szalagjával 426 ezüst emlékszeget hordozó rúdjával és ládájával együtt a bizo-