„Ha majd a szellem napvilága…” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 13. (Debrecen, 1979)

Dokumentumok - V. A két forradalom időszakának művelődési viszonyai

leg védtelen burzsoáziát: visszajön a kapitalizmus. Ha kihasználja a proletariátus a burzsoázia tehetetlen vergődését: kizsákmányolót és kizsákmányoltat nem ismerő kommunizmus lesz. Ha ezt az alkalmas pillanatot elmulasztja a proletariátus: akkor hiába írta Marx minden betűjét. Ha mindezt csak szeretnők, jámboran imáinkba foglaljuk: proletárnyomorban ragadt utópisták maradunk. Ha megcsináljuk: meg lesz. A mai adott helyzetben ennek a megcsinálásnak egyetlen útja: a proletárdiktatúra. Minden késedelmeskedés veszély, mert minden pillanatban erősödik a proletariátus által támogatott burzsoázia. A diktatúra nem cél, csak eszköz a kapitalizmus megdöntésére. A diktatúra csak átmenet a kizsákmányoló magántulajdont nem ismerő kommunista társadalmi rendben. Átmenet a munkásdemokráciába. Ez igazi, marxi értelemben vett demokrácia lesz, mert kizsákmányoló és kizsákmányolt nem lesz. A proletár diktatúrából önként következik a tanácsrendszer. A parlament osztályegyüttműködést jelent, mert a proletariátus képviselői együtt ülnek benne a burzsoázia képviselőivel. Proletár diktatúra csak a burzsoáziát kizáró tanácsrendszerrel valósítható meg. A krisztusi szeretet utópia volt, mert nem volt meg feltétele: a gazdasági egyenlőség és érdekközösség. Ha a proletariátus ma, ezekben a sorsdöntő órákban, a krisztusi szeretet alapjára helyezkedik: elvesztette a harcot. A burzsoázia sohasem helyezkedett a proletariátussal szemben a krisztusi szeretet alapjára. Csak az iskolában taníttatta neki. A létért való küzdelem: harc. Az osztályok létért való küzdelme: osztályharc. Amelyik osztály lemond erről, az elvesztette a küzdelmet. Tudjuk, a harc útja tövises. És mégis hirdetjük a harcot, mert a régóta nyomorgó proletariátus s az egész emberiség felszabadulása lesz az eredménye. A Debreceni Vörös Újság ennek a tövises, de szent harcnak lesz a harcosa. Pillanatnyi feladatunk: a proletariátus mostani helyzetének megvilágítása, a proletariátus osztály öntudatának életre hívása s harci készségének növelése. Minden szavunk a Marx-tanította materializmuson keresztül fakad. Nekünk nem szent a burzsoázia hivatalos, önmagát bizonyítgató, kizsákmányolást igazoló, ff jvesztett tudománya. Nekünk nem szent a burzsoázia vallása, mert türelemre tanítja a nyomorgót. Nekünk nem szent a burzsoázia istene mert szenvedőké az ő országa. S végül — előttünk nem szent a pártérdek, ha szembe kerül a proletárosztály érdekével. De szent nekünk: a proletariátus megváltása! Ez a hitünk! Ezért írjuk minden betűnket s odakínáljuk, ha kell, életünket! Mi nem alkuszunk! Mert „a proletárok csak láncaikat veszíthetik s cserébe nyerhetnek egy világot". Világ proletárjai egyesüljetek! _ •• , Nyomtatott. — Debreczeni Vörös Újság, I. évf. 1. szám. Fenti címen.