„Ha majd a szellem napvilága…” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 13. (Debrecen, 1979)

Dokumentumok - I. Az iskolán kívüli népművelés szervezete és általános helyzete

szeáll — mondhatni hátra maradott — az európai többi cuiturállamokétól; és mert tudta, mert meg volt győződve hogy nagy tettekre s nagy czélokra csak művelt nemzet és művelt nép képes: megalkotta évek óta gyűjtött anyaghalmazából amaz európai nevezetességre jutott s mintaszerűvé vált 1868. 38. törvénycikket, melyben le vannak rakva mindazon alapfeltételek, melyek nyomán nemzetünk közművelődésének szelleme előbbre vitetni fog. Azóta hozatott az 1876. 28-ik törvényczikk, a mely a másiknak kiegészítő része, s annak végrehajtását biztosítja. Ily törvényekkel, kormánynyal a mely azt végrehajtatja, s ily fejedelmekkel szemben, a ki azt kegyelmesen szentesítette, s azok foganatosítását elrendelte; nem emelkedik e keblünk, s nem nyílik e szóllásra ajkunk az írás ellenére is ilyenképpen; hogy; „hiszen így majd nem vész el a mi népünk, mert nem tudomány nélkül való! ?" A népoktatás és népnevelés fogalma és a jelenkornak ezen legkiválóbb nemes eszméje azonban sokaknál igen eltérő nézőpontokra nehézkedik, s nem ritkán, — még a tanítók között is! — ama téveszme kezd lábra kapni, miszerint a tanító nem lehet egyszersmind nevelő is, — pedig dehogy nem lehet!? — Vannak ugyanis nem kétlem, még ma is, kik azt hiszik, hogy elegendő a népet csak oktatni s nem egyszesmind nevelni; és hogy elég, ha a tanuló csak gépszerűleg elbeszéli azt, a mit elméje megragadott, de érezni s érteni nem tudja; pedig ha egy értelmes és nyájas tanító az értelemfejlesztés, lélekidomítás, s jó modorával az ifjú nemzedéket érezni és érteni megtanította, kedélyes jó bánásmódjával a tisztaság, pontosság, rendszeretet és fösvénységnélküli takarékosságra stb. megszoktatta akkor magasztos hivatásának kétszeres irányban és teljesen felelt meg; akkor t.i. a midőn oktatott, egyúttal nevelt is. — Mások ismét azt hiszik — és igen helyesen — hogy a nép szívét és lelkét a fiatal sarjadékokban idomítani s érezni tudni kell tanítani; ezt tették is eddig, de csak kár, hogy egyoldalúlag; a különböző felekezetek és nemzetiségek szellemében: s mit eredményezett a tanmódszer? Láttuk N.-Szebenben. Sz.-Mártonban s Újvidéken stb. „Dii minorum sectorum"-nál, és mit czéloz népoktatási-törvényünk lánglelkű alkotója mást? mint azt, hogy a tapasztalt ellentétes viszonyok a jövőben megszűnjenek, és a felekezetek s nemzetiségek összeölelkezve, mint művelt emberek és felebarátok szeressék egymást; és hogy ez irányban, azaz reális irányban, neveltessenek polgáraink jó hazafiakká. Nyomtatott. -— Sárrét. Berettyóújfalu, 1877. november.