„Ha majd a szellem napvilága…” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 13. (Debrecen, 1979)

Dokumentumok - IV. Művészeti nevelés

közönség tömegesebb látogatásával jutalmazza fáradozását, melylyel szórakozást nyújt neki. A most itt működő társulat a kényesebb igényeket is kielégíti, mégis könnyen össze lehet számolni azon intelligens családok számát, melyek kellőleg látogatják a színházat, 15—20 bérlet még kevés a színészek megélhetésére. Támogassuk színészeinket, járjunk el a színházba, hol kellemesen szórakozunk, tanulunk. Reméljük, hogy a művészet iránt érdeklődő közönség e rövid sorokból is kiolvassa, hogy mi a feladata színészeinkkel szemben s a még hátra levő színi idény alatt — mi egyelőre febr. 20-ig terjed — nem lesz a színészeknek panaszra okuk. • Nyomtatott. — Hajdúböszörmény, 1898 jan. 30. Fenti címen. 97 Hajdúböszörmény, 1899. január 22. MŰVÉSZETI ÉLET A VIDÉKEN Önök méltán kérdezhetik: minek beszélni arról, ami nincs? Vagy talán létezne igazán művészi élet a vidéken? Hiszen tudjuk mindnyájan, hogy eltekintve a tengődő színészettől, nem istápolják a művészetet, hacsak a rajztanítást az iskolában, no meg néhány városban a dalárdák énekét nem tekintjük annak. Minálunk a vidéken a zenét kizárólag a czigány képviseli, a képzőművészetet pedig... Ennek mostoha sorsát elég szomorúan hirdeti az a sok heliogravure, meg színnyomatú kép, melylyel még az előkelőbb osztály szalonjaiban is találkozhatunk. Fájdalom, nem virágzik minálunk a vidéken a művészeti élet, mert nincsen kifejlődve a műízlés. Sem az uraknál nincs sem a népnél. Színházba még, úgy a hogy eljárnak az emberek, s nem sajnálják a pénzt valamely sikamlós operettelőadástól, egyébként az alsóbb osztályok néha még érdeklődnek a„Rocambole" meg „Monté Christo"-féle rémdarabok iránt de a remekírók darabjait rendszerint üres széksorok előtt játszák le, ha játszák. Megesett ugyan, hogy a fiatalabb Salvini néhány városban zsúfolt házak előtt játszott, bár édes kevesen értették szavát. De ne tessék gondolni, hogy ehhez a művészetnek volt valami köze. Elmentek oda az emberek s adták a lelkes műértőt, hogy ismerőseik ott lássák őket. Egyébként a műpártolás az uraknál csak a hölgyek iránt nyilatkozik néha, bizonyos formában, melynek szintén semmi köze a művészethez. A zenei kultúra letéteményese nálunk a czigány. Ő az, aki arra vállalkozik, hogy nevelje a közönség jóízlését, amennyiben elhanyagolván a nemzeti dalok kultuszát, össze-vissza játszik valczereket és polkákat, sőt operarészleteket át-