„Ha majd a szellem napvilága…” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 13. (Debrecen, 1979)

Dokumentumok - III. Olvasási kultúra

Debrecenben, ebben a pompásan lendülő, gazdaságilag és szellemileg oly erővel előretörő városban sincs másképp. Pedig talán nem is tudják Debrecen jó polgárai, mennyi töménytelen könyv van a hajdúk városában. Mert ha tudnák, még a városi könyvtárt sem szavaznák meg. A Magyar Minerva utolsó kötete szerint Debrecen különböző könyvtáraiban együtt valami 237 232 kötet van! És ezek az adatok három-négy esztendősek. Bátran mondhatjuk ma: egy negyedmillió kötet! De ha azt nézzük, hogy ennek a sok könyvnek hogyan vették hasznát, hogyan forgatták, akkor ugyancsak más képet látunk. Mert egy egész évben összesen 31 780 kölcsönzést számolnak. Ha föltesszük, hogy a tökéletlen adatszolgáltatás ennek a számnak felét ejtette el, akkor sem kapunk többet 45—50 000-nél. Vagyis a régi főiskolájáról híres, sok iskolával egylettel és egyéb kultúrintézménnyel bővelkedő városban egy-egy polgárra évenkint átlag csak fél kölcsönzés esik. Évenkint csak minden ötödik könyvet forgatnak meg. Milyen pazarlás parlagon heverő kultúrmezőkkel! Angol és német nagy- és középvárosokban ma ott tartanak, hogy a városban levő könyvanyagot évenkint átlag háromszor, négyszer, ötször forgatják meg. Hogy akkora német várost vegyek például, mint Debrecen: Lübeckben a nyilvános könyvtár 14 000 kötetével már 1909-ben 120 000 kölcsönzést ért el, kötetenként átlag 8—9-et, 16—18-szor annyit, mint Debrecen. Mi ennek az oka? Bizonyára az alacsonyabb átlagos műveltség is. De minden bizonnyal nem utoljára az is, hogy az a negyedmillió kötet nem kevesebb, mint 44 helyen van szétszórva, hogy aki egy helyről tud is, nem tud a másik negyvenháromról, s ha tud is, nem tudja, mit találhat azokban, s ha ezt is tudná, nem férhet hozzájuk, mert vagy nincsenek lajstromozva, vagy féltékeny kapzsisággal őrzik... Mit kell tenni? Amit akkora pénzzel, 100—120 000 koronával okos terv és takarékos fölhasználás mellett tényleg ki lehet termelni, azt ki kell hozni Debrecen könyvtárából is. Mi célt szolgál a sok csip-csup könyvtár, valóságos könyvtári törpe parcella? 12 népkönyvtár együtt 2461 kötettel! Egyenkint 200-zal. (S még ezek a legjobbak!) Ifjúsági könyvtárak 500 és 1000 diák számára 100— 200—500 kötettel? Tanári könyvtárak huszadrész annyi használattal, ahány könyvük stb. stb. Nem bocsátkozhatom e helyütt a megoldás részleteibe. Rájöttök arra magatok is, miként rájöttek Zürichben, Brüsszelben, Lübeckben, hogy szörnyű pazarlás ennyi kicsi könyvtár külön kezelése, külön lajstromozása, külön helyisége stb. stb. s egyesítitek majd az önálló életre képteleneket, közös katalógust készítettek egész Debrecen számára, hogy a kutató ne kényszerüljön tízben keresni, míg egy könyvet megtalál, gondos munkamegosztást állapíttok meg, hogy a kevés pénzen ne vegye meg tíz könyvtár ugyanazt a könyvet, míg más, éppen olyan