„Ha majd a szellem napvilága…” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 13. (Debrecen, 1979)

Dokumentumok - III. Olvasási kultúra

Most csak az utóbbiról kívánok szólani, melynek hivatása, hogy az egyént a polgári társaságba elébb vigye általános mívelődés tekintetében, melyet aztán a szakember is hasznára fordíthat. A kaszinók, olvasókörök szükségesek, de a mívelődési czélnak kellőleg s a nép különböző rétegeire nézve, meg nem felelhetnek, de ha megfelelhetnének is, sok helyen nem állíttatnak fel különböző okok miatt. A kaszinónak, olvasóköröknek tagjai csak önjogú egyének lehetnek. Bizonyos évdíjt kell fizetni, amit nem bír mindenki teljesíteni. És pedig fizetni kell az évi díjt rendszerint azon időre is, melyben már elköltözési vagy más okból a tag részt nem vehet a körökben. Sok helyen a kaszinó oly helyiségben van, pl. emeleten, ahova nem mindenki szeret menni. Vagy osztálycsoportozatok vannak, ahol az egyszerűbb embert lenézik. Vagy az egyszerű ember azt hiszi, hogy bizonyos emberek ott lenézik őt... Igen sok ok van arra, hogy valaki a kaszinókból, olvasókörökből kimarad, s épen azok nem olvashatnak, nem gyarapodhatnak ismeretben, akiknek legnagyobb szükségük van rá, vagy akik tán leginkább is vágynának magukat képezni. E bajon kell segíteni. És pedig olcsó áron! Debreczenben van mintegy 40 czéh és több, nagyobbszerű iparvállalat. Ha ezen czéhek tagjait — mestereket és segédeket összevéve — czéhenkint 100-ra teszszük: kijön 4000. Ezek közül nem tehetjük 1000-re azok számát, kik a kaszinóban vagy a polgári körben olvasnak. Tehát 3000 vagy épen nem olvas, vagy csak helylyel-közzel, mert kávéházaink kicsinyek és kevés számmal vannak, a korcsmába pedig alig jár lap. És kevés mesterember van olyan ki lapokat járat s könyveket szerezhet. Hát a földmívelők közül azok, kik nem tagjai valamelyik körnek, hányan vannak, alig lehet kiszámítani. Teméntelen azok száma, kik sem lapokat, sem könyveket nem olvasnak. Már minthogy minden czéhnek van összejöveteli helye, ahol gyűléseket tart, ha összeegyeznének egy-egy czéh tagjai, hogy vasárnaponkint a czéhgyülések helyén összegyűlnek és segédeiket is meghívják az összejövetelre, olvasás végett — és ennek kivihetése végett meghatározták, hogy hetenkint minden tag —mester úgy mint a segéd — egy krt tartozik fizetni: úgy készen lennének az olcsó, ha tetszik krajczáros olvasóegyletek. Ugyanis 100 tagot véve fel, mindenki hetenkint fizetne 1 krt, tehát 52 héten át egy tag fizetne 52 krt, a 100 tag 52 héten vagy 1 éven át fizetne összesen 52 frtot. „És ezen összeg elég lenne arra, hogy a vasárnapi olvasások életbe léptettessenek minden czéh keblében." Mert járatni lehetne: 1. Az „Igazmondó" heti lapot, melynek ára 1 évre 4 ft. 2. „Vasárnapi Újság" heti lapot, melynek ára 1 évre 6 ft. 3. „Hazánk és külföld" heti lapot, melynek ára 1 évre 6 ft. 4. „Debreczeni Lapok" heti lapot, melynek ára 1 évre 5 ft.