„Ha majd a szellem napvilága…” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 13. (Debrecen, 1979)

Dokumentumok - III. Olvasási kultúra

32. Alföldi hírlap 33. Debreczeni lapokra 4f. 2f. Simonffy Ferenc s. k. elnök Pap Ferenc s. k. jegyző Tisztázat. HBmL. X. 232. 3. 59 Debrecen, 1868. április 19. PÁRTOLJUK A VIDÉK IRODALMÁT Három évtized alatt nemzetünknek irodalma úgy tudományos, mint művészeti és szépirodalmi tekintetben oly óriási lépésekkel haladt előre, minőkről a kezdeményező jeles hazafiaknak még távolról sem volt fogalmuk. A központra, a haza legnagyobb városába Pestre vonultak a múzsák szellemétől áthatottak s onnan, mint a nemzeti nyelv buzgó apostolai terjesztek az irodalmat. így lőn, hogy amily mérvben emelkedett a főváros irodalma, époly mérvben csökkent a vidéké, még Debrecenét sem vesszük ki, holott erről írá a hármas kistükör, hogy itten lakik Pallás népes táborával. Nem azt mondjuk azonban, hogy városunkból az irodalmi tevékenység teljesen kihalt, de mert Pest volt a gyupont, honnan az utóbbi évtizedek alatt a világosság sugarai szétáradtak, a vidéki szellemi erő is delejes erővel vonatott oda. így történt, hogy Debrecenben is egy ideig minden irodalmi munkálkodás megszűnt. Azonban mióta a gőzparipa, az újkor tűzhányó sárkánya hasítja át határunkat, s a gondolat villámgyorsan száll tova sodronyon egy világrészből a másikba: mint mindenben, úgy az irodalomban is mozgalom keletkezett. — A közel múlt évtizedben különös lendületnek örvende városunk irodalma. Több szellemi termék látott napvilágot; több helyi érdekű lap indult meg, de sajnos, egynek sem volt valami hosszú élete. — A merész vállalat kezdeményezői belátták, hogy a vidéki lapirodalom csak úgy virulhat, ha azok, kiknek érdekében létre jött, úgy szellemi, mint anyagi pártolásban részesítik. De ez soha oly kellő mértékben nem történt, mint kellett volna, s így azok, kik a világosság szövétnekét meggyújtják, s a közügynek világoltak, azon szomorú meggyőződésre jutottak előbb-utóbb, hogy leghidegebb közöny — a pártoláshiány — kioltá a fáklyát, s a lapirodalom múzsája könnyezve távozott városunkból, mely neki oly kevéssé hódolt, s hol állandó lakhelyre szert nem tehetett. Sokan azon tévfogalomban voltak és vannak máig is, hogy a vidéki sajtó fölösleges, mert hiszen ott a központ, mely meghozza a szellem termékeit. Pedig a mai fölvilágosult korban minden egyes vidéknek saját szellemi orgánumának kell lenni. A központról soha sem lehet érdekeinket híven képviseltetni, mert