Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

III. A MALOM MŰKÖDÉSE 1920—1944 KÖZÖTT - 2. Az 1929—33-as gazdasági világválság időszakában

1927 — 3 — P 1928 — 2,— P 1929—1937 — P 1940 — 1,50 P 1941 — 1,50 P 1942 — 1,50 P A legmagasabb osztalékok kifizetésére 1925-ben és 1926-ban került sor. Ezeknél a malom működésének egész további időszakában soha nagyobb öszszeg osztalék címén nem került kiosztásra. Ezek az összegek mélyen alatta maradtak a múlt század 5,2%-tól 60%-os értékhatár közti osztalékfizetésének, mert az 50 P-s részvényt véve alapul a korszak átlagosztalék-százaléka csupán 2,3%-nak felel meg. Tizennyolc év alatt összesen 21,10 P osztalékot fizettek ki. Míg az István malom a múlt században, de a 20. század elején is jelentős öszszegeket adott a városiasodás elősegítéségre, addig az üzemnek a konszernbe való bekebelezése után egyetlen esetről tudunk, amikor a konszern hajlandó volt kimondottan Debrecen fejlesztésére pénzt adni. így ír erről egy kortárs: „Sesztina Jenő kormányfőtanácsos a múzeumi bizottság egyik legbuzgóbb tagja agitációt indított a debreceni nagy pénzintézetek és ipari vállalatok között avégből, hogy a Déri-múzeum megnyitása emlékére tekintélyesebb összeget ajánljanak fel egy-egy alkalmas és értékes mű vagy emléktárgy megszerzéséhez. Több vállalat kijelentette erre való készségét. Az István gőzmalmi igazgatóság pedig 1000 P-t már rendelkezésre is bocsátott."

292 Az üzem és város kapcsolatának gyengülését számos más tényező is bizonyította, így pl. May Andor nyugalomba vonulását követően Szász Józsefet a miskolci üzem egykori vezetőjét nevezték ki a debreceni telep igazgatójának, aki azután — más körülmények közrejátszása miatt is — a helyi tisztviselők döntő részét miskolciakra cserélte ki. így már nemcsak a konszern felső vezetésének szintjén nem debreceniek hozták a döntéseket, hanem még a helyi telep akárcsak középszintű vezetése sem volt már a kezükben.

293 2. Az 1929—33-as gazdasági világválság időszakában A gazdasági világválság hatása egymástól eltérően nyilvánult meg a magyar malomiparban általában és egészen másképpen a debreceni István malomnál, illetve a hozzá hasonló vidéki kereskedelmi malmok életében. Ez a különbözőség korántsem véletlenszerű, vagy a vállalat vezetésében rejlő hibákból eredt. Ha vizsgálat alá vesszük az 1929—1933 közötti éveket, akkor azt tapasztaljuk, hogy a gyárjellegű malmok száma450-ről 458-ra növekedett. (9. sz. táblázat) Megállapítható, hogy a nyers haszon évről évre nőtt, de növekedett a működő üzemegységek száma is, tehát a malomipar fejlődési tendenciája nem esik egybe a magyar ipar más ágazatainak válság alatti irányával. A különbözőség okát, vagyis a malomipar kivételes eredményességének okát kutatva