Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

III. A MALOM MŰKÖDÉSE 1920—1944 KÖZÖTT - 1. A magyar malomipar „nagy válságának" első évtizede (1919— 1929)

Az inflációs időszakot követően 1926. április 30-án tartották Pesten a Hazai Bank üléstermében a pengőnyitó mérleg elfogadásával kapcsolatos közgyűlést. Eszerint a meglevő 425 ezer db lOezer koronás névértékű részvényt — a vállalati vagyon megállapítása után — átcserélték darabonként 10 P névértékű új részvényre. Azokat pedig ötösével összevonva egy új névértéke 50 P lett (összesen 85 ezer db), a vállalati tőke pedig 4 250 000 P részvénytőkéből, 3 000 000 P tőketartalékból és 1 233 035 P értékcsökkenési tartalékalapból tevődött össze. Az ekkor felvett adatok szerint a konszernnel érdekközösségben voltak a következő vállalatok: Getriebe A.G. Wien, (Wiener und Ebenfurther Dampfmühlen Schoeller u. Co. A.G. Wien, Erster Wiener Walzmühle Vonwiler Co. Wien, D. Kellner Schwechat) Voreinigte Mühler AG Pozsony, Első Békéscsabai Gőzmalom Rosenthal Márton Rt. Ezek értékpapírjai 3 709 605 P-vel szerepeltek a vállalati aktívák között. Nem szerepeltették azonban értékmegjelöléssel a konszern határon túl levő több malmát, de nevüket feltüntették (Kassa, Losonc, Nagysáros, Igló). Ugyancsak érték nélkül, de nevével szerepeltették a hatvani üzemet is, míg a határokon belül levő további négy malomtelep értékét már felvették a nyitó mérlegbe. Az ekkor nem üzemelő szegi (4 ezer) és szolnoki (60 ezer) — bizonyára erősen csökkentett — becsértéke mellett a miskolci telep 2 030 481 P, a debreceni 2 778 553 P-vel szerepelt a mérlegben. Ez utóbbiaknál azzal a megjegyzéssel, hogy ezen telepek együttes értéke év végére 340 406 P-vel még azért nőtt, mert közben beszerelték az új önműködő tűzoltó készüléket.

273 Ettől kezdve a gazdasági világválságig az évenkénti nyereségek felhasználásával 400 ezer pengővel emelték a vállalati tőkét, amely így együttesen 4 714 335 P-re nőtt.

274 Az üzem működtetése szempontjából a vállalati tőke alakulásán túl fontos volt az alapanyag-ellátás kérdése is. A háború utáni országos gabonahiány erősen érződött az István malom raktárkészletén is. Erre jellemző adatként állíthatjuk párhuzamba a század eleji mérlegadatokhoz viszonyítva az 1919-es, 1920-as évek részvénytőke-, illetve termény- és őrleménykészletek arányait. A különbözet különösen az 1906-os és az 1920-as adatok összehasonlítása esetén nagy. Ez utóbbi évben közel tizenötször kevesebb árukészlet mutatkozik, ami jól érzékelteti, hogy a debreceni üzem — a többi magyar malomhoz hasonlóan — a háború után alig rendelkezett feldolgozható nyersterménykészlettel (10. sz. táblázat). Ráadásul évek hosszú során át ismétlődött az a panasz, hogy kevés a gabonatermés, a búzaár állandóan emelkedik, az inflálódó forgótőke pedig csak annyira elég, hogy a malom kétnapi működéséhez szükséges nyersanyagot szerezhessen be. Ez jellemezte a helyzetet egész 1922-vel bezárólag. Az ismétlődő panaszok mögött azonban az is tényként húzódott meg, hogy az üzem gyakran vásárolhatott háromhavi váltóhitelre. A készárut a három hónappal későbbi árfolyamon eladva, tulajdonképpen valorizációs nyereségre tett szert, s