Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

II. A DEBRECENI ISTVÁN GŐZMALOM MŰKÖDÉSE 1848—1919 KÖZÖTT - 5. A forradalmak korában (1918—1919)

akkor megjelölték azt az utat, amely egyedül lehetséges, kivezető volt a magyar polgári demokratikus rendszer válságából. Az 1919. március 21-én létrejött proletárdiktatúra első intézkedései közé tartozott a termelés megszervezésére való törekvés, a szocializálás végrehajtásával. Feladatának tekintette a Tanácsköztársaság, hogy a termelőeszközöket a dolgozók társadalmának tulajdonába vegye, a termelést megszervezze és felfokozza. Ezért a Tanácsköztársaság a kisipar kereteit meghaladó ipari, bánya- és közlekedési üzemeket köztulajdonba vette, azokat egy csapásra az egész proletariátus vezetése és az illető üzem munkásságának ellenőrzése alá helyezte. Mindazok az ipari, bánya- és közlekedési üzemek, amelyek munkáslétszáma 1919. március 22-én húsz főt meghaladták, társadalmi tulajdonba kerültek.

242 Az ipari üzemek köztulajdonba vételét elrendelő törvényt követték a nagybirtok kisajátításáról, a dolgozók szociális, kulturális helyzetéről szóló rendeletek. Ezek egészen új viszonyokat teremtettek a magyar gazdasági életben. A tőkés termelési viszonyok felszámolását, a szocialista viszonyok kialakításának lehetőségét teremtették meg. A fennállás néhány hónapja alatt azonban nem sikerülhetett egyidejűleg megoldani a kapitalizmustól örökölt nehézségeket, az új viszonyok kialakításával kapcsolatos problémákat. Nemcsak a külső és belső támadókkal, a gazdasági blokáddal, a termelés tőkés szabotálóival, hanem a gazdasági élet szervezése és vezetése problémáival való hirtelen és tapasztalatok nélküli szembekerülés, de az aránylag rövid idő sem tette lehetővé e gyökeres fordulat keresztülvitelét. Különösen érvényes ez a debreceni viszonyokra, mert a román csapatok már április 23-án bevonultak a városba. Ezzel itt megszűnt a proletárhatalom. Az István malom esetében a köztulajdonba vétel a következőképpen történt. Maga a város élelmezési népbiztosa, Szentpéteri István jelent meg más hatósági személyekkel együtt az üzemben. Bár a malom szénhiány miatt nem működött, raktáraiban lisztkészlet volt felhalmozva, s ha mennyiségileg kevés is volt ez, mégis hozzájárulhatott a város lakosságának ellátásához. Ez esetben egy pillanatnyilag nem dolgozó vállalat került köztulajdonba. A városban kialakult óriási tüzelőanyag-hiány miatt a malmot nem is lehetett újra üzembe állítani. Lényeges eleme volt még a szocializálásnak az üzemen belüli munkásvezetés biztosítása. Ennek szervezeti formáját jelentette volna a termelőbiztos kinevezése és az üzemi bizottság megválasztása. Az István malomban létrejött ugyan az üzemi bizottság, de a tanácshatalom rövid debreceni fennállása időszakában a megalakulás ellenére a vállalat vezetése a régi igazgató, May Andor kezében maradt.

243 A munkások tapasztalatlanságát mutatja az, hogy ők maguk kérik fel „a bevált szaktudású igazgatót" a vezetésre. Pontosan ennek következménye, hogy az üzemi bizottságnak a továbbiakban nem sok beleszólása volt az üzemeltetés kérdésébe, és az ezzel kapcsolatos határozatainak „nem igen volt foganatja".

244 Az üzemvezetésben