Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

ELŐSZÓ

tőkést" mutatják be, aki különböző szociális intézkedéseket hoz, de anélkül beszélnek ezekről a juttatásokról, hogy említést tennének a munkásság harcáról, amellyel ezeket az engedményeket kikényszerítette. Egyrészt tehát az jellemzi az általunk a felszabadulás előtti iparágtörténet-írás harmadik csoportjába sorolt műveket, hogy az előző két csoporthoz hasonlóan nem foglalkoznak a társadalmi vonatkozásokkal. Ez a vonás tehát mint közös jellemző állapítható meg az e korszakból eredő műveknél, de ugyanakkor ez utóbbiak nem érik el az előző két csoportba sorolt alkotások tudományos szintjét, nem is ilyen igénnyel készültek. Pozitív értékük azonban adatgazdagságuk. Gyakran ma már dokumentumként használható forrást is megőriznek, de adataikat kritikával kell fogadnunk. E csoportba soroljuk, mint munkánkhoz legközelebb állót: Mayer Emil és Koncz Ákos közös alkotását.

5 A fentiek alapján jelen dolgozat célja egyrészt a már eddig folyt gazdaságtörténeti kutatások eredményeinek alátámasztása, néhány esetben a már közölt adatok helyesbítése. Másrészt igyekeztünk — szem előtt tartva ugyan, hogy egyetlen üzem történetével kívántunk foglalkozni — feldolgozásunk során párhuzamosan az egész magyar malomipar fő problémáit is bemutatni. Indíttatást éreztünk munkánk elvégzésére azért is, mert a 19. századi agrárjellegű Magyarországon egy olyan üzem létrejötte, mint a debreceni István gőzmalom, nemcsak helyileg tekinthető jelentős eseménynek, hanem országos viszonylatban is. Az üzem mindenkor hazánk legnagyobb malmai közé tartozott. Az 1844-ben alapított malmot 1944-ben a második világháború döntötte romba. Azóta nem üzemel. Mégis fontosnak tartottuk történetét megírni a mai olvasó számára, mert e 100 év eseményei nem csupán a gazdaságtörténelem szempontjából mondanak talán újat, s nem is csak azoknak, akiket érdekel, hogy városukban mi, mikor és hogyan jött létre, hanem szeretnénk más hatást is elérni. Példamutatónak érezzük ugyanis azt az alkotóképességet, amelylyel egyáltalán létrehozták ezt a korabeli Debrecenben teljesen újszerű vállalkozást. Nem kevésbé hathat a ma emberére az az akaraterő sem, amivel az időnként válságba jutott üzemet az arra hivatottak újból és újból talpra állították. Tiszteletet kell, hogy ébresszen bennünk az az áldozatkészség is, amivel ez az üzem a városfejlesztés problémáit segített megoldani. A malom történetének olvasása ugyanakkor betekintést ad mai életünk fő formálója, vezetője, munkásosztályunk kialakulásába, fejlődésébe. Tanúi lehetünk annak a rendkívül nehéz körülmények között folytatott harcnak, amellyel proletariátusunk előbb az életkörülmények javításáért, majd a társadalmi rendszer megváltoztatásáért küzdött. Szeretnénk, ha a múlt e nagy erőfeszítéseket, önzetlenséget követelő küzdelmei a régiek megbecsülésén túl a ma olvasójában erősítené a munkásosztályhoz tartozás érzését, a vele való teljes azonosulást, az alkotó munka megbecsülését, a lakóhely iránti szeretetet. Ezeknek a jellemvonásoknak a kialakítását, létét ugyanis elengedhetetlenül fontosnak tartjuk szocialista társadalmunk minden személyiségében.