Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

II. A DEBRECENI ISTVÁN GŐZMALOM MŰKÖDÉSE 1848—1919 KÖZÖTT - 5. A forradalmak korában (1918—1919)

zott 1914—1917 között.

231 Ez a fellendülés azonban egyrészt nem minden iparágban következett be a háború alatt, pl. az építőiparban még munkanélküliség is jelentkezett, másrészt néhány közvetlenül haditermelési ágazaton kívül 1916 után számos területen a megtorpanás és visszafejlődés jelei mutatkoztak. Ennek a megtorpanásnak okait kutatva megállapíthatjuk, hogy eredői között — ha különböző súllyal is, de — egyaránt megtalálhatjuk a munkaerő-, közelebbről a szakmunkaerő-hiányt, a nyersanyaghiányt, amelyből különösen a szénellátás kérdése érintette a magyar ipar egészét.

232 A Haditermény Rt. az egyre gyakoribb és erőszakosabb rekvirálások ellenére sem tudta a malomipar ellátásához előteremteni a szükséges gabonamennyiséget. így pl. a budapesti malmok 1916—1917-ben háború előtti termelésüknek alig egyharmadát tudták előállítani. Ugyanakkor a rekvirálások fokozták az elégedetlenséget. Volt olyan időszak, amikor egyetlen nap alatt 270 q terményt kutattak fel és rekviráltak el Debrecenben.

233 Az így begyűjtött terménymennyiségből azonban korántsem az országon belüli ellátatlanok szükségletét fedezték. A szállítások nagy tételekben elsősorban a hadsereg és az ausztriai lakosság részére történtek. így pl. 1918-ban a Haditermény által felvásárolt 12 millió q-ból 10 milliót kiszállítottak az országból, Magyarország ellátatlanjai számára mindössze 2 millió q gabona maradt. Ugyanakkor magából Debrecenből az 1918-as aratás után 580 vagon búzát kénytelenek a termelők beszolgáltatni.

234 Ráadásul ez a fogyasztók lisztfejadagjának leszállításával párosult. Míg a háború előtt az egy főre jutó fogyasztás napi 348 g volt, azt előbb 280 g-ra, majd 1918. január 13-ával 180 g-ra redukálták. Az egyéb létfontosságú élelmezési cikkek közül különösen gyakoriak voltak a zsírellátási panaszok. Az egyik főispáni jelentés közli 1918. augusztus 2-án, hogy Debrecenben már hónapok óta nem jutnak a dolgozók zsírhoz, s ez még egy ilyen mezőgazdasági jellegű városban is, mint Debrecen, mindennapossá teszi a tiltakozó felvonulásokat, az árak gyors emelkedését, s vele együtt a dolgozók életszínvonalának csökkentését.

239 A gazdasági kimerültség, párosulva a katonai vereségekkel, az uralkodó osztályok politikájának csődbe jutása, más oldalról a dolgozók háborús szenvedése, politikai aktivizálódása, jól mutatták a szakemberek előtt: a monarchia gazdasága a csőd szélére került. Még egy háborús telet nem fog elbírni.

236 A robbanás a nemzetiségek és a néptömegek mozgalmaival, vagyis politikai téren következett be. Ezek a mozgalmak — az előzőekben felsorolt tényezőkkel együtt — vetik azután szét a monarchia rozzant épületének falait, s 1918 októberében Magyarországon is győz a polgári demokratikus forradalom. Ezzel azonban nem szűntek meg a gazdasági nehézségek, sőt egyes problémák még jobban elmélyültek. Vonatkozik ez elsősorban a nyersanyagellátásra. Megszűntek és széthullottak olyan állami keretek is, amelyek a háború alatt jól-rosszul, de bizonyos fokig nyersanyagot biztosítottak az üzemeknek. Nem volt mód az antant és a környező államok magatartása miatt a háború előtti gazdasági körülményekhez való visszatérésre sem. Ugyanebben az irányban