Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

II. A DEBRECENI ISTVÁN GŐZMALOM MŰKÖDÉSE 1848—1919 KÖZÖTT - 4. Az István malom működése 1886—1918 között

alapvetően csak egy javaslat hangzott el. Nevezetesen Mayer Emil proponálta: a jövőben egységesen csak 50 és 100 kg-os zsákokban történjen liszteladás. Sajnos az egykori források nem beszélnek arról, hogy a javaslatot elfogadták-e a résztvevők, vagy nem.

225 A Debrecenben tartott vándorgyűlés inkább a kellemes szórakozás és szórakoztatás jegyében telt el, mégis meg kell állapítanunk, hogy az alkalmankénti üzemredukciós megállapodások mellett az egyesülés tagjai csökkentették a liszttípusok számát. Eladási szállítási feltételek egységesítésében állapodtak meg. Igyekeztek nyomást gyakorolni a gabonaspekulációra és számos más területen próbálkoztak a malomipar sorait rendezni. Erre annál inkább szükség volt, mert mindinkább világossá vált, hogy a magyar malomipar felvevő piacához viszonyítva túl fejlett. Az üzemek között rendkívüli módon kiéleződött a konkurrenciaharc, s ha ez már tapasztalható volt a 19. sz. utolsó két évtizedében, még inkább így alakult a századforduló után. A 20. század első évtizedében még gyakrabban nyúltak az üzemredukció eszközéhez a malmok.

226 Az 1907-es évben a búzaárak 74,7—81,4%-os áremelkedése következett be, ugyanekkor a korabeli árjegyzékek a fehérlisztárakban csak 51,2% emelkedést mutattak. A profitráta egyre kisebb lett. így azután az 1908. március 1-én a Concordia és a Haggenmacher, március 14-én az előző kettőn kívül a Hungária és a Viktória malmok is leálltak. Ismét előtérbe került a kartellalapítás gondolata. A század első évtizedének elmúlása sem hozott lényeges változást. Az üzemek önmaguk voltak kénytelenek termelésüket viszszafogni, mivel az őrlési forgalom leállításával a vámkülföldre való szállításuk egyre nehezebbé vált. 1911 decemberében még csak a pesti malmok határoztak el újabb üzemredukciót. Lényegében azonos volt a helyzet 1912 nyarán is, de 1913-ban az akkorra már külön egyesületbe tömörült Vidéki Malomiparosok Szövetsége is ajánlotta tagjainak: a lisztkészletek „fenyegető mérvű felhalmozódása" miatt csökkentsék üzemelésüket.

227 Példának hozta fel a fővárosi malmokat, amelyek ekkor már heti három napon szüneteltették termelésüket. Az elmondottakból kitűnik, hogy a monopolkapitalizmus jegyei egyre inkább felismerhetővé váltak a magyar gazdasági életben. Egyre több jele mutatkozott a malom- és banktőke összefonódásának. Kitűnt, hogy a Hatvani— Deutsch csoport érdekében a kormányzat megváltoztatta a vasúti tarifarendszert. Megjelentek hazánkban is a kartellek. Ilyen szervezetekkel kellett megküzdeniük a malmoknak, de ilyet hoztak létre maguk is. Az üzemredukálások gyakorisága csak teljesebbé teszi e képet. A magyar ipar, s mint a fenti példák igazolják, azon belül a malomipar, elérte a monopolizáltság fokát. Megállapítható az is, hogy részben a századfordulót megelőzően, még inkább utána lényeges változások játszódtak le az iparágban. A legjelentősebb üzemek a banktőke kezére jutottak. Az agrárius érdekek kormányzat általi előtérbe helyezése miatt a magyar malmok versenyképessége leromlott. Mondhatni leállt