Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

II. A DEBRECENI ISTVÁN GŐZMALOM MŰKÖDÉSE 1848—1919 KÖZÖTT - 3. A süllyedés és felemelkedés időszaka (1863—1886)

A „nem szolid versenyzés", valamint a bizonytalan, s drága nyersanyagbázisból származó nehézségek közvetlen közelről érintették az István gőzmalmot is. Ezért teszi magáévá a Debreceni Kereskedelmi és Iparkamarának közraktár-létesítési tervét. A közraktár annyiban érdeke a malomnak, amennyiben az ott elhelyezésre kerülő nagy mennyiségű gabona a jövőben elősegíti a spekuláció csökkenését, amelytől, különösen „száraz években" sokat „szenvedtek" a malmok. A malom közgyűlése két alkalommal is foglalkozik ezzel a problémával, és amikor a helybeli termény- és áruraktár-részvénytársaság létrejött, 10 000 frt.-tal — a közraktár alaptőkéjének 10%-ával — járult a megalapításhoz.

156 A liszt- és gabonaárképző tényezők közül, amely egyúttal a világ mezőgazdasági válságának egyik indítóoka is, feltétlenül megemlítendő: az amerikai gabona versenye, amely teljesen új ár- és értékviszonyokat teremtett az európai piacokon, a magyar malmok elsősorbani exportpiacán. Az amerikai búza versenye következtében egyre kedvezőtlenebbé vált helyzetet még tovább rontotta az európai államok védővámos rendszere. A korabeli lapok évről évre említik, hogy Németország, Franciaország, Svájc ismét és ismét emeli a lisztvámokat. A kiviteli lehetőségek folyamatosan romlottak, emiatt egyre nehezebb ezeken a piacokon a magyar malmoknak helytállni.

157 Ráadásul a magyar gépgyárak a német üzemeket ellátták a legkorszerűbb malmi felszerelésekkel, így azok is hasonló jó minőségű árukat állítottak elő. Az angol piacot pedig jóformán teljesen birtokba vette az amerikai búza. Végül — a túlontúl magas gabonaáron felül — a vasútproblémák is nehezítik a magyar kivitelt. Csanak József már 1868 szeptemberében cikket ír arról, hogy a Tisza vidéki Vasúttársaság nem gondoskodik kellő számú vagonról. Fennakadás van a szállításokban. Nyilvánvalóvá vált, hogy a korán érő magyar búzából készült liszt a gyors piacra érkezéssel még mindig versenyképes lenne a később érő amerikai és orosz búzával szemben, ha a vasúti szállítási problémák miatt nem vesztegelnének heteket, sőt hónapokat a malmok által feladott áruk a raktárakban és a vagonokban. Ugyanakkor a magyar vasúttársaságok nem voltak tekintettel tarifapolitikájukkal a kivitelre. Más országok pedig a vámtételek mellett még a szállítási díjtételeikkel is saját iparukat támogatták. Mindezek a körülmények szerepet játszottak abban, hogy 1879-től 188l-re szinte szakadékszerű visszaesés következett be a debreceni malom nyereséggörbéjén, s az 1879-es szintet csak 1885-ben sikerül először túlszárnyalni (5. sz. táblázat). A németországi piac visszaszerzése egyaránt érdeke volt a magyar nagybirtoknak és malomiparnak. Éppen ezért sürgetik a német kereskedelmi szerződés vitájában Apponyi Albert szavain keresztül: „... Magyarország számára ezentúl csak egyféle politika lehetséges: a közlekedés olcsóbbátétele által a nemzetközi kereskedelmi politika hatásait amennyire lehet csökkenteni."

158