Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

II. A DEBRECENI ISTVÁN GŐZMALOM MŰKÖDÉSE 1848—1919 KÖZÖTT - 3. A süllyedés és felemelkedés időszaka (1863—1886)

zelőberendezés és szállítási költségek különbözőségéből adódott.

130 Az így kialakult helyzet elkeseredést szült a részvényesek között. Egy öttagú bizottsággal megvizsgáltatták a veszteség okait. Ez a bizottság 1875. június 10-ére elkészítette jelentését. Ebből kiderült: meghallgatták az igazgatók álláspontját s elismerték, hogy a bajok bekövetkezésének országos konjunkturális okai is voltak. Figyelmüket emellett elsősorban a vezetésből eredő hibákra összpontosították. Kiemelték, hogy 1872 végétől egyre több panaszlevél érkezett a gyártmányokkal kapcsolatban a bizományosoktól (Zách: bécsi, Lobmayer: budapesti, Hohldampf: kolozsvári, Ruszka: szilágysomlyói, Serli: nagykárolyi). Kükülönösen súlyos volt a nagyváradi megbízott észrevétele, mert szerinte: „Ilyen silány őrleménnyel a László gőzmalom ellen küzdőtérre lépni lehetetlen."

131 Egy, gyakran két fokozattal silányabb áru került magasabb fokú megjelöléssel a bizományosokhoz, s hogy azok eladhassák, árlejtéseket kellett adniuk. Az István malom hírneve annyira megromlott, hogy nemcsak más városok piacairól szorult ki — pedig ezeket a településeket valamikor uralta —, de már Debrecenben is komoly vetélytársai lettek az eddig itt szerepet nem játszó idegen malmok termékei is. Sajnálatos — állapítja meg a fenti bizottság jelentése —, a gyakori jelzések ellenére sem történt meg a hibák kijavítása. A rendezetlen lisztosztályozás következtében módjában állt egyes spekulánsoknak a korpából igen tekintélyes mennyiségű lisztet kiszitálniuk. Nekik ez nagy nyereséget, de a malomnak nyilvánvalóan veszteséget jelentett. A nem megfelelő időpontban, drágán felvásárolt gabonából készített lisztet, ami a malomnak 8,5 forintjába került, Nagyváradon csak 3,5-4 forintjával lehetett eladni, így 4298 q készárun az üzemnek 20 267 frt. volt a vesztesége. Jelentősen emelkedett a gyártási költség. Míg az 1863—1874 között eltelt 12 évben 1 q előállítási kiadása 75,8 kr. volt, addig 1874-ben 94 kr., pedig közben — 1869. augusztus 21-én — a malom áttért a széntüzelésre. Ráadásul 30%-os árcsökkenés következett be a fűtőanyagoknál. Közbevetően meg kell jegyeznünk, hogy a szénárak csökkenése ellenére megmaradt továbbra is a pesti malmok javára a tüzelőszer-beszerzésben — az előzőekben leírt — árdifferencia. A bizottság javasolta, hogy felül kell vizsgálni az adósok fizetőképességét, más főmolnárt kell alkalmazni, meg kell szüntetni a műszaki igazgatói állást, az anyaggazdálkodást új alapokra kell helyezni, fokozottabb ellenőrzés mellett. Éppen ez utóbbi problémák rendezésére kérik fel Irinyi Jánost, a zajtalan gyufa feltalálóját, aki akkor a malom szolgálatában állt, mint számtanácsos. Ő készítette el azután a „Felszerelést illetőleg" és a „Költséget illetőleg" című tervezeteket, amelyekben körvonalazta az anyag- és felszerelés-nyilvántartás módozatait, a költségek helyes könyvelésének szabályzatát stb.

132 A bizottság jelentése után nagyon feszültté vált a viszony egyrészt az igazgatók és választmány elnöke, másrészt a választmány tagjai között. Pékár Imre műszaki igazgató lemondott. A társulat közgyűlése elhatározta: ezt az állást a jövőben nem tölti be. Inkább egy ügyes, s kellő gyakorlattal rendelkező gé-