Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

II. A DEBRECENI ISTVÁN GŐZMALOM MŰKÖDÉSE 1848—1919 KÖZÖTT - 1. A kezdet nehézségei (1848—1857)

121 810 frt. 50 kr. tiszta vagyona van.

80 Tehát a Wallis leváltását követő öt év nem hozott fejlődést, sőt kérdésessé vált a tovább üzemeltetés is. A június 14-i gyűlésen a választmány javaslatán túlmenően felmerült az üzemnek jelenlegi állapotában történő eladása is.

81 Csanak József két lehetőséget vetett fel: vagy a vagyonosod bejelentésével, s a törvény védelme alatt megpróbálni az üzem további működtetését, vagy minden jelenlegi 50 frt.-os részvény után előre meghatározott részletekben további 150 frt. befizetésével megerősíteni a vállalat anyagi helyzetét. , A június 14-i közgyűlés azonban e kérdésekben nem döntött. A végleges szó kimondását a két héttel későbbre összehívott újabb megbeszélésre halasztották. Ezen a gyűlésen határoztak Fritsch Miklós igazgató, valamint Király József könyvvezető felmentéséről, majd megkezdték annak megvitatását, hogy fenntartsák-e a vállalatot, vagy feloszlatottnak nyilvánítsák. Súlyos volt a helyzet! A probléma válságos voltát a mérlegadatok mutatják (2. sz. táblázat). 1850— 1857 között nem előrehaladás, hanem visszaesés mutatkozott a vállalat vagyoni helyzetében. A mélypontot igazán az szemlélteti, hogy az 1850-es mérleget közvetlen az első évek működése, a hadi események után készítették, s ennek adatai is egyike a leggyengébbeknek a malom történetében. A jelenlegi felmérésünk ezeket a számadatokat veszi mértékül, s ehhez a mérleghez viszonyítva mutatkozik ilyen nagy összegű aktíva visszaesés. Ezenfelül figyelemre méltó a tartozások több mint ötszörösére való növekedése, ami a malom hitelének adott helyzetben való teljes kimerülését jelentette. Ugyanakkor tudjuk: kellő készpénzkészlettel sem rendelkezett, így a forgótőke minden forrása bedugult. A társulat valóban a tönk szélére került. Szűcs István egynéhány évvel későbbi várostörténeti művében is a hitel teljes kimerüléséről beszél, de ő már a sok kölcsönből eredő kamatterhekre is utal, amikor a következőket írja: „.. .mert a mindenünnen nagy kamatokra felvett kölcsönpénz használata, s e mellett hitelben tett drága vásárlások a kezdetben virágzásnak indult intézetet oly szomorú helyzetbe juttatták, hogy a csőd, vagy legjobb esetben felbomlás szélén állott."

82 A közgyűlés mindezek ellenére nem adta fel a harcot. A jövővel kapcsolatos tervek közül két javaslat került megvitatásra. Az elsőt Szentpétery János terjesztette elő. Hajlandónak mutatkozott elvállalni az üzem vezetését, ha a pénztárba a megfelelő forgótőke begyűl. Fizetésül csak az évenkénti tiszta jövedelem bizonyos, később megállapítandó százalékát kérte. Óvadékul 50 db részvényt ajánlott fel. Hutflész István volt a másik javaslattevő. Eszerint egy néhány tagból álló társaság hajlandó lenne a malmot 6 évre, a tiszta nyereség egyharmad részéért átvenni és vezetni, ha részvényenként 30 frt. újbóli befizetés történik, s ha az új vezetőségnek szabad kezet engednek 60 000 frt. bankhitel igénybevételére. A közgyűlés tulajdonképpen a két javaslat kombinációját fogadta el. Elha-