Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

II. A DEBRECENI ISTVÁN GŐZMALOM MŰKÖDÉSE 1848—1919 KÖZÖTT - 1. A kezdet nehézségei (1848—1857)

valamint a helyőrség együttesen jó 30%-kal növelték a város lélekszámát, ami kétségtelen lendítő hatással volt a lisztőrlő üzem működtetésére.

63 Nem vitás, hogy a háborús körülmények — gondolunk itt a cári és osztrák intervencióra —• növelték a város élelmezési gondjait. így pl. 1849. július 3-án Cseodajeff orosz tábornok bevonult a városba, s háromnapos itt-tartózkodása során „172 ezer kenyér és lórészletet, valamint 20 ezer mérő — kb. 10 000 q — lisztet hajtott be" a városban.

64 E hatalmas mennyiség előteremtésében feltétlenül szerepet kellett játszania az István malomnak. A második orosz bevonulás 1849. augusztus 2-án, a debreceni csata után következett be. Újabb sarcnak lett a város kitéve. A nagyobb debreceni épületeket kórház céljaira lefoglalták, így a Kollégiumot, a Dohánybeváltót, sőt a Külső vásártéri kősátrakat is. Ezáltal nemcsak a várost megszállva tartó, vagy azon keresztülvonuló csapattesteket kellett élelmezni, hanem a nagyszámú sebesültet, kolerában fekvő beteg katonát is. Az István malmot arra kötelezték, hogy 230 q lisztet készpénzért, 770 q lisztet és grízt hitelbe már az első napon szolgáltasson ki a hadseregnek. Végül is összesen hét alkalommal kellett még nagyobb liszt-, gríz-, árpadara-mennyiséget adni a malomnak. Amikor azonban elszámolásra került a sor, 1849 szeptemberében, gróf Zichy Ferenc császári biztos minden megőrölt liszt árából mázsánként 16 ezüst krajcárt levonatott, s ezután ismert el 13 722 pengő forint 12 krajcárnyi követelést a malom javára. Szó sem volt azonban ennek az összegnek azonnali kifizetéséről. A császári biztos ugyanis a városi tanácsot utasította az ellenérték megtérítésére. A város pénztára azonban majdnem teljesen üres volt, így a malom csupán ezer forintot kapott meg készpénzben. A többi adósságról 5%-kal kamatozó kötvényt adott a tanács azzal, hogy újabb egy év múlva visszaváltják a kötelezvényeket. Az így kialakult probléma nagysága akkor bontakozik ki előttünk, ha néhány dolgot még figyelembe veszünk, s ha vizsgálódásunkat elsősorban a forgótőke problémára irányítjuk. Az üzemelését megkezdő malomról tudnunk kell, hogy az építkezésekkel, felszerelések beszerzésével kimerült a részvénytőkéje. Kibocsátottak ugyan újabb 1000 darab 50 forintos részvényt, hogy az ebből befolyó 50 ezer forintból teljesen kiegyenlítsék Specker Dávid bécsi gépgyárossal és az építőmesterekkel szembeni tartozásukat, valamint: hogy jusson pénz terményvásárlásra. A részvényesek hangulatát és bizalmát már az alapítás körüli vita megrontotta, s az új kibocsátású részvényből csak 224 talált gazdára, így az üzem adósságait nem tudta rendezni. Megoldatlan maradt: „a főmolnár s több német és magyar molnár legények, nem különben a cselédek fizetése" is. Az igazgatóság több sikertelen kísérletet tett hitelszerzésre, s ekkor következett be a már leírt szeptember 26-i géptörés. Ez újabb négyhónapos keresetkiesést eredményezett. Közben az igazgatóságnak nagy nehézségek árán végre sikerült három hónapra 1200 pengőforintos kölcsönhöz jutnia. Ebből beszereztek 1000 köböl búzát. Amikor azután 1849. január 15-én ismételten megindult a terme-