Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)
I. AZ ISTVÁN GŐZMALOM ALAPÍTÁSA
Jánosné Cegléd utcai három malmát. Ifj. Vigkedvü Mihály — a váradi törökök által meggyilkolt főbíró fia — 1000 magyar forintért váltja meg a Péterfia utcabeli három malmot testvéreitől. 27 Látnunk kell azt is, hogy a molnárcéh tagsága nem volt azonos a malmok tulajdonosaival. Számos szárazmalom, illetve szélmalom olyan személyek kezén volt, akik nem maguk üzemeltették, hanem vagy bérbe adták, vagy egyenesen segédet alkalmaztak benne. Ilyen tulajdonos volt Vecsey Imre német ács és építész is, aki, mint ács, 27 legénnyel és 7 inassal dolgozott, de a Kiscsapó utcán malma is volt. Később 1862-ben engedélyt kért, hogy régi malomtelkére szélmalmot építhessen. Őt 1865-ben és 1866-ban is ott találjuk a szélmalomtulajdonosok között. Üzemét később továbbfejlesztve 2 őrlőköves gőzmalommá alakította. Az ácsmesterek közül másoknak is volt malma. Simon István magyar ácsmester 1864. február 19-én nyer a Szent Anna kapun túli telkére szélmalom-építési engedélyt. Vecseyhez hasonlóan később ő is átalakítja üzemét gőzerőre. Barcsay Miklós építész 1864 végén vásárolja meg a Mester utcai kapun kívüli telkét, s a következő évben építi fel itt szélmalmát. Engedélyt nyer egy másik hasonló üzem felállítására is, a Hadházi út mentén. Kerekes János a „Vénkert északi szegeletére" épít szélmalmot. A Kereskedelmi és Iparkamara 1865. november 28-i statisztikájában a debreceni szélmalom-tulajdonosok között ott találjuk még Püspöki Istvánt és Telegdy K. Lászlót is. Tehát 1862— 1865 között több szélmalom épült fel a város körül, s ez végképp megpecsételte a szárazmalmok sorsát. Az egykori molnárcéhtagok közül Veress Istvánról tudjuk, hogy a Retek utcai telkére 1862-ben két szélmalom építésére kért engedélyt. A következő év januárjában egykori céhtársai kérik a tanácsot, hogy bontassa le Veress malmát. A város vezetői hivatkozva a „mindenek felett érvényesítendő szabad verseny elvére", az előzőleg megadott engedélyre s a malom felépült állapotára, a kérelmezőket elutasítja. 28 Végső soron tehát, egy kivételtől eltekintve, nem a molnárcéhből társaik közül kiemelkedett mesterek hoztak létre 2—6 segéderővel dolgozó szélmalmokat a szárazmalmok helyett, hanem a tőkefelhalmozásra inkább képesebb rokonszakma, az ács-építész szakma mesterei alapítottak kapitalista jellegű üzemeket, s ezzel a céhes molnáripar teljes tönkremenetelét gyorsították fel. Feltétlenül szólnunk kell a város környéki vízimalmokról is, ha számuk csekély is volt. A hortobágyi vízimalom említése először V. László király 1453. február 5-én kelt adománylevelében fordul elő. Ismételt írásos említése akkor történik, amikor Domokos Márton főbírósága idején, 1743-ban újra építik a csárdától 3 és fél kilométerre. Csukáth Péter, bajomi várkapitány 1583-ban keltezett levele említést tett egy másik, a Tócóra épült, 2 kerekes, 2 köves debreceni vízimalomról. A 18. század közepétől három ilyen jellegű létesítményről van tudomásunk a város környékén. Az ún. Mogyorósi malom 1750-ben épült fel a Basahalmon alul a Tócóra. Faggyas Gáspár pedig 1774-ben épít a Nyulas tájékán, az Újgáton ugyancsak a Tócóra malmot. A harmadik vízima-