Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

IV. AZ ÜZEM MUNKÁSAINAK HELYZETE ÉS KÜZDELME - 4. A malom munkásainak harca a Horthy-fasizmus idején

kik „hogy zavart ne csináljanak". Ugyanakkor az üzemet átszervezték két műszakra, hogy a sztrájk miatt leállt debreceni malom termeléskiesését bepótolják.

525 Ugyancsak eltérő vonásként beszélhetünk az újból mutatkozó gazdasági válság jelenségeiről. Bár a malomipar termelési értéke 1936-hoz viszonyítva nőtt, de az év második negyedévétől sokasodtak az ország gazdasági életében az új válság jelei. Ez a malomtulajdonosokat előző évi magatartásuk megváltoztatására ösztönözte.

526 Ugyanakkor új vonása az 1937-es megmozdulásnak, hogy a városban lezajlott munkássztrájkok láncolatához kapcsolódott. Közel azonos időpontban léptek ugyanis sztrájkharcba a csizmadiasegédek, a bőripari munkások, a szobafestők és az építőipari munkások.

527 Tovább vizsgálva a sztrájk eseményeit, kétségtelenül megállapítható, hogy a MIMOSZ, de a helyi Szociáldemokrata Párt vezetősége is csak kismértékben támogatta. Ezek után jogosan felvetődik a kérdés: ha nem ezek szervezték, akkor ki szervezte és irányította a megmozdulást ilyen összhangban a város többi megmozdulásával? A válasz az illegális kommunista csoport tevékenységével magyarázható, amelyiknek egyik legaktívabb és legharcosabb tagja: Tóthfalusi Sándor volt. Őt tartották az 1937-es sztrájk fő szervezőjének, emiatt nem vették vissza az .üzembe dolgozni, de feltételezhetjük, hogy Murinyi Antalon keresztül továbbra is tartotta a kapcsolatot egykori munkatársaival. Ez utóbbiakat is bevonta az 1938-as nyilasgyűlés megzavarásába és szétverésébe. Később, 1940. április 6-án Tóthfalusi Sándort letartóztatták és a felhozott vádpontokban az illegális párt szervezőtevékenységén kívül az „üzem kikémlelésének" vádjával is illették.

528 A debreceni királyi törvényszék egy év fogházra és három év hivatalvesztésre ítélte. Büntetése lejárta előtt, akkor, amikor Magyarország belépett a Szovjetunió elleni háborúba a Kúria ügyét újra tárgyalta és eredeti büntetését háromévi börtönre, s tíz év hivatalvesztésre emelte. Büntetését a hírhedt szegedi Csillag börtönben kellett letöltenie. A Kállay-féle hintapolitika utolsó szakaszában, 1944 februárjában szabadult. Sorsa mégis a kommunista mártírok sorsa lett. Szabadulása után alig egy hónappal, a németek bevonulását követően (1944 márciusában) újra elfogták, s börtönből börtönbe hurcolták. Sopronkőhidáról 1944 telén legyengülve, fagyott lábakkal és kezekkel megszökött ugyan, de a kiállott szenvedések anynyira megviselték, hogy a leggondosabb ápolás ellenére 1945. június 24-én meghalt. Ma három emléktábla, a róla elnevezett tér, s a köztemetői díszsírhely hirdeti a városban annak az István malmi munkásnak a nevét, aki a legnagyobbat, életét áldozta dolgozótársaiért. A kormány több bérjavító intézkedéssel akarta a hadikonjunktúra körülményei között emelkedő árak miatti elégedetlenséget leszerelni. Ezeknek a béremeléseknek a kifizetését az igazgatóság elszabotálta. így került sor az István