Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

IV. AZ ÜZEM MUNKÁSAINAK HELYZETE ÉS KÜZDELME - 2. A munkások szervezetei és megmozdulásai 1919-ig

ketelistát" készíttetnek el magával a szakegylet elnökével, amelyet a rendőrség is átvizsgál. Ezzel egyidejűleg nyilvántartásba is veszik a tagokat. Ez a lépés, amelynek a munkások felé nyomást és fenyegetést gyakorló tartalmát kétségbe nem vonhatjuk, vezethetett el szerintünk oda, hogy csak 29 tag iratkozik be mint alapító tag, holott 100 munkás vett részt az értekezleten. Hogy valóban rendőri zaklatásnak voltak kitéve a belépett tagok, bizonyítja Végh Endre rendőr-főkapitány 1907. február 14-én keltezett jelentése a polgármesterhez. Ebből tudomást szerzünk arról, hogy a rendőrség egyénenként kivizsgálta a 29 feliratkozott tag foglalkozását, születési helyét és állampolgárságát. Újabb időeltolást idézett elő, hogy ezt követően a polgármester levélben kérdést intézett a Magyarországi Molnárok és Malommunkások Országos Szakegylete Vezetőségéhez, hogy az elismeri-e a helyi csoport létrejöttét. így csak az országos vezetőség válasza után, 1907. február 3-án kerülhetett sor a működési engedély kiadására. Ez a fél évnél hosszabb huzavona egy friss, új alapítású szervezet életében különösen nagy nehézséget jelentett. Ezek ellenére megállapítható az egykori adatokat szemlélve, hogy ez a manőverezés nem törte meg a malmi munkások lendületét. Erre utal magának a szervezetnek ilyen küzdelem ellenére való létrejötte. Ezt bizonyítja a létszámban való megerősödés is. 1906-ban mindössze 29-en vállalják a szakszervezeti tagságot, de a következő években (1907 és 1908) már 152, illetve 150 tagja van a gőzmalmi munkások szakegyletének.

412 A szakszervezet súlyának, erejének növekedését igazolja az is, hogy az 1908-as évre megválasztott Önsegélyező egyleti 11 tisztségből 10 helyre szakszervezeti tagot választanak. Lényegesnek tartjuk még a szakegylettel kapcsolatban kiemelni — mint ez egy rendőrkapitányi jelentésből kiderül —, ezt a csoportot a Szociáldemokrata Párt helyi szervének az ún. nemzetközi szocialisaták egyik szakcsoportjának tekintették.

413 Ez a tény éles különbséget mutat az önsegélyezővel szemben, hiszen még az önsegélyző az István malom vezetőinek tudtával, sőt befolyásával tevékenykedett, addig a szakegylet a munkások osztályszervezetéhez, a Szociáldemokrata Párthoz tartozott, így osztály tudatos politikát folytatott. Ráadásul nemcsak az István malom, hanem az iparág többi debreceni üzemének munkásait is egyesítette. A nemzetközi munkásmozgalomban 1906 után bekövetkezik a forradalom apálya, s ugyanez a tendencia érvényesül a malmi munkások szakszervezetében is. Az 1909-es évben létéről már nincs adatunk.

414 Ugyanezen évben önálló megmozdulása sincs már a malmi munkásoknak, bár a május elsejének ünneplői között még ott találjuk őket: „A május 1-sői munka szünetelésben mintegy 3000 munkás vett részt, amelyhez önként csatlakoztak a kefegyárak és malmok munkásai is."

415 Harmadik jele a meggyengülésnek, hogy szemben az 1908-as önsegélyezői választások eredményével 1909-ben a 12 vezetőségi tag közül már csak egy a szakegyleti alapító tag, a többit kibuktatják a választásokon, így az önsegélyező egylet vezetése újból visszacsúszik a „polgári" út-