Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

IV. AZ ÜZEM MUNKÁSAINAK HELYZETE ÉS KÜZDELME - 2. A munkások szervezetei és megmozdulásai 1919-ig

azonban az egyesület működését csak az alapszabály belügyminiszteri jóváhagyása után kezdhette meg. Miiyen jellegű volt ez az egylet? A választ maga az önsegélyező alapszabálya is megadja, amely körvonalazta az egylet célját, működési formáját stb. Az alapszabály a kör címét: „Az «István« gőzmalom társulat munkásainak önképző és segélyező köre" elnevezésben jelöli meg, s az egyesület céljául „A... társulat munkásainak folytonos érintkezés által közérdekű és minden politikai pártszínezetet kizáró művelését és a tagok segélyezését" tűzi maga elé. A cél elérésének eszközéül: a tagok összejövetele, szellemi érintkezése „munkások körébe vágó kérdések feletti tanácskozások és ezeknek a törvény korlátain belül — hírlapok, kérvények vagy emlékiratok útján való érvényesítése". Jellemző, hogy nincs szó sztrájkról, vagy más radikális harci eszközökről, sőt a törvényes keretek betartását célul tűzi ki a szabályzat. Különösen utalnánk arra, hogy „politikamentességre" törekszik ez az egyesület. Úgy gondoljuk a szervezet „Schulze—Delitzsch"-i jellegét e tények is igazolják.

384 De ezt bizonyítja az is, hogy az alapszabály a későbbiekben jóformán minden paragrafusban azzal a kérdéssel foglalkozik: mi módon kell az önsegélyezés pénzalapját biztosítani. Rendes tagok évi 3 forintot fizetnek = 6 koronát, amit havi 25 krajcáros részletben kell befizetni. Ezenfelül ha tag hal meg, alkalmanként 20 krajcárt kell az egyleti kasszába befizetni. A pártoló tag évi 2 forintot ad, az alapító tag pedig egy alkalommal 20 forintot köteles adományozni. Az alapszabály bőven taglalja azt is, kik kaphatnak és milyen módon segélyt, és milyen formában kell a pénztárt, könyvtárt kezelni. A kör pénzbeli jövedelmeit, tehát az alapítványi tőkét, az adományok, a segélyalap, a pártoló- és rendes tagok tagsági díja, társasjátékok és vigalmakból begyűlt összegek képezték. Segélyt kiutalni csak a választmány jogosított.

385 Az anyagi vonatkozású pontokon túl érdemes még a 22. §-ból idézni, ami arra derít fényt, ha az előző pontokban foglalt korlátozások ellenére az egylet a radikálisabb irányba tolódna el, úgy az uralkodó osztály, illetve az azt képviselő kormány fenntartja magának a feloszlatás jogát. „Ha a kör az alapszabályokban meghatározott czélt és eljárást illetőleg hatáskörét meg nem tartaná, a m. kir. kormány által... haladéktalanul felfüggesztetik", de kilátásba helyezik az elrendelendő vizsgálat eredményeihez „képest fel is oszlattatik" lehetőségét is.

396 Az önsegélyző jellegének meghatározásához segítséget nyújt az egylet tisztségviselői névsorának elemzése, az 1901—1918 közötti évekből.

397 Miről vallanak ezek az adatok? Arról, hogy ez idő alatt az elnöki tisztséget jóformán minden évben a mindenkori főmolnár, főgépész, az alelnöki tisztséget pedig valamelyik raktáros töltötte be. Lényeges kivételt képez azonban az 1906— 1909-ig terjedő idő, amikor is — minden valószínűség szerint az ugyanezen periódusban funkcionáló Magyarországi Molnárok és Malommunkások Szakegylete helyi csoportjának hatására — a korábbi, tehát az 1906 előtti évek elnökét, Barlicza Pál főgépészt (elnök volt 1902—1906) leváltják tisztségéből.