„Éhe a kenyérnek, éhe a szónak, éhe a Szépnek…” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 11. (Debrecen, 1978)

Dokumentumok - IV. Művészeti nevelés

8. Arany, Petőfi: Faluvégén kurta kocsma. Énekli a Debreceni Vasutas Csoport Vegyeskara. Vezényel: Lovass József karnagy. Sokszorosított. Pl Arch. 651. f. 2/1934—4—4073. 145 Debrecen, 1935. május A MAGYAR DALKULTÚRÁRÓL „A szegény embernek még nótázni sem lehet. A vidéken élő lakosságnak egyetlen kulturális szórakozása a dal és a műkedvelés. Nincs az országnak olyan községe, ahol ne lenne egy dalkör, amelyben összejönnek a falu legényei, leányai és ajkukról fel-felcsendül a szebbnél-szebb magyar dal. Néha pedig összeállnak, műkedvelőt játszanak és a kocsmák nagytermében felállított deszkákon eljátsszák a János vitézt, az Obsitos-t és a magyar népszínművek szép termékeit. Ezeken a dalestéken, ezeken a műkedvelői előadásokon felcsillan a magyar falu népének mély kulturális érzéke, meglátni, hogy mit tud a magyar nép, hogy a lelke mennyire fogékony minden szépre és jóra. Amikor az ember ilyent lát, azt szeretné, ha minél több dal zengne az ajkakon, ha minél több kis színpadot raknának össze a korcsmák füstös helyiségében. A falu népének ezt a nagyon csekély szórakozását is megirigyelték. Kezdődik mindjárt ott, hogy a rendőri engedélyt, ami azelőtt 5-6 pengő volt, felemelték 30-40 pengőre. Azután jön a darab előadási engedélye, amely 20—25 pengő. Ha a műkedvelői előadáson zene van, akkor zene-engedélyt is kell fizetni 15—20 pengőt. Ha most még ehhez hozzászámítjuk a helyiség bérét, a világítást, akkor egy műkedvelői előadás belekerül 800—1000 pengőbe. Ilyen nagy összeget csak akkor tudnak behozni, ha egy jegy árát 1 pengőbe számítanak. Ez esetben pedig senki nem megy műkedvelői előadásra, mert 1 pengő nagy pénz, azért sokat kell dolgozni, az kell kenyérre, azt nem lehet kultúrára fordítani. Hasonló a helyzet a dalárdáknál. Ott is nagy zenedíjat kell fizetni a kottákért. Az ilyen falusi egyesületeknek pedig nincs bevételi forrásuk. A 10— 20 filléres tagdíjak is csak nehezen folynak be, mert a fiatalság kereset nélkül van. A vidéki dalárdáknak mindig kevesebb és kevesebb lesz a dalanyaguk, mindig kevesebb nóta csendül fel a falusi házak között. Külföldön, különösen Ausztriában és Németországban nincsen olyan kicsiny falu, amelyben legalább két-három dalegylet ne lenne. A korcsmák külön szobáiban énekelnek és a világ leghíresebb énekesei innen kerülnek ki. Ezt 13* 195