„Éhe a kenyérnek, éhe a szónak, éhe a Szépnek…” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 11. (Debrecen, 1978)

Dokumentumok - IV. Művészeti nevelés

A társadalmi egyesületek, kulturális társaságok, zene és dalkörök, illetve ezeknek elsősorban magyar nemzeti célok és ideálok megvalósítására törekvő vezetőségei pedig szomorúan állapítják meg, hogy a nemzetköziségre hajlamos közönségünk lelkéből a sok idegen zene és dalkultúra legyen az a legművészibb tökéletességű opera, vagy egészen primitív, jasskouplé, — egyaránt a nemzeti érzést és eszményt öli ki, amaz a magasabb zenei ízlés kielégítésének örve alatt, emez pedig a nemzeti lélekből fakadó bájos magyar népdalok teljes kiszorításával. A Debreczeni XI. daloskerület 1931. január 20-án tartott közgyűlésében már állást foglalt a rádió műsorában a magyar dal és magyar zene fokozottabb felkarolása ügyében, s a rádió igazgatóságához intézett határozatában rámutatott arra a közismert tapasztalati tényre, hogy a rádió igazgatósága nincs figyelemmel a műsor összeállításánál az egész nap dolgozó társadalom és főleg a vidéki előfizetők igényeire, másfelől arra, hogy akkor, amikor külföldön még az alacsonyabb kultúrájú balkánállamok is — amikor csak lehet — saját népdalaikat és népzenéjüket közvetítik, addig nálunk nemcsak a saját magunk, hanem a külföldiek által is kedvelt speciális magyar dalainknak és zenénknek a közvetítését elhanyagolja, pedig nekünk népdalaink és a magyar cigányzene nagy kulturális kincsünk és ezeknek hallgatása a megszállott területeken sínylődő magyar testvéreink részére talán az egyedüli lelki vigasz, azután meg az összetartozandóság érzésének és a lelki közösség fenntartásának ápolására ma talán az egyetlen eszköz, amihez más úton egyáltalán nem is juthatnak. Mindezeknek az indokoknak alapján arra kérjük tehát Nagyméltóságodat, hogy méltóztassék a Magyar Rádió R. T. igazgatóságánál rendelkezni az iránt, hogy 1. hétköznapokon délben 12—2 óráig, és este 6—10 óráig terjedő napi három órán át, ünnepnapokon pedig délután 3 órától kezdve napi négy órán át szóló és karénekek, azután cigányzene alakjában a magyar dal és magyar zene, egy-egy órán át pedig szórakoztató vagy tánczene közvetíttessék, 2. a Stúdió részére a jassbandát kultiváló állandó szalonzenekar mellé állandó czigányzenekar is szerveztessék s annak zenéje ne a kávéházakból, hanem a Stúdióból közvetíttessék és álljon ez a zenekar a Stúdió vezetőségének művészi felügyelete és ellenőrzése alatt, 3. a Stúdió bírálóbizottsága a Rádió műsorának összeállításánál a vidéki daloskerületek útján kérje ki és hallgassa meg a vidéki előfizetők jogos kívánságait. Szomorúan tapasztaljuk, hogy a magyar nép mennyire nemzetközivé válik lassanként ruházatában, szokásaiban, dalaiban, táncaiban s — ezek folyományaképpen erkölcseiben is, s ugyancsak szomrúan látjuk és érezzük, hogy a magyar lélek legbensőbb megnyilatkozásaiban: az énekben és zenében rejlő nagy nemzeti sajátságai és értékei, valamint ezek művelői is pusztulásra jutnak,