„Éhe a kenyérnek, éhe a szónak, éhe a Szépnek…” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 11. (Debrecen, 1978)
Dokumentumok - IV. Művészeti nevelés
A magyar dal egyik kiváló mesterének Csokonai Vitéz Mihály városának szervezett munkássága nevében üdvözlöm a Munkás Dalegyletek Szövetségének megjelent tagjait és üdvözlöm a velük jött kedves vendégeket. Üdvözlöm azokat a munkás dalosokat is, akik súlyos gazdasági helyzetük, vagy más kényszerítő ok miatt nem tudtak eljönni és így csak érzésben s gondolatban vannak velünk együtt. Sok viszontagság, nehéz küzdelem és többféle akadály ellenére is itt vagyunk és együtt vagyunk. Itt vagyunk és együtt vagyunk. Ide, ebbe a magyar kultúrvárosba elhozott benneteket a munkásszolidaritás, elhozott a dal ereje, lendülete, elhozott éhe a szépnek, ahogy Ady Endre az ember szép iránt való vágyakozását kifejezte. Eljöttetek, hogy megmutassátok azt, hogy a magyar munkásság — amely testét lelkét sorvasztja nehéz munkában — tud áldozni a szépért, a kultúráért, a művészetért. Eljöttetek, hogy hitet tegyetek arról, hogy a munkáskultúra minden nehézség, minden akadály, minden gáncs ellenére is él, fejlődik és virágzik. Eljöttetek, hogy tanúságot tegyetek arról, hogy a munkás szolidaritás mivé tette a magyar munkást, hogy ma már nem csupán rideg anyagi előnyökért, önző célok eléréséért vágyik és törekszik, hanem van a munkásságnak kulturális igénye is és nemcsak a kemény ökle, de mélyen érző szíve, szépért, jóért, nemesért és művészetért rajongó lelke is van. De lejöttetek azért is, hogy ezen a most megtartandó dalos ünnepélyen beigazoljátok a fejlődését a magyar dal kultúrájának. Nagy életerőt, nagy energiát jelent a mi munkáskultúránk. Megmutatja, hogy a munkában görnyedő proletárnak a szíve vágyik egy jobb, egy szebb jövő után, vágyik a művészet fejlődése és fejlesztése iránt. Alkalmas a dalos ünnep arra is, hogy világgá kürtöljük azt a szocialista tant, hogy a művészet széles néprétegekre való kiterjesztése után történhetik csak meg a művészet felszabadítása, csak ez adhat gondtalan megélhetést, fejlődési lehetőséget maguknak a művészeknek is. Alkalmas a dalos ünnep arra is, hogy tanuljatok, tapasztalatokat gyűjtsetek, zeneismereteteket fejlesszétek és nemcsak másoknak, hanem magatoknak is művészi gyönyörűséget szerezzetek. De legyen alkalmas a dalos ünnep arra is, hogy újabb híveket szerezzetek a dalos ügynek és hódítsátok meg a munkásság azon részét is, amely eddig távol állott a dal örömeitől, hogy megtanulják, hogy joguk van a szépség élvezéséhez, s joguk van keresni, kívánni azt az örömet is, amely túl van a kenyér, az alkohol és a szerelem gyönyörűségein. Szolgáljanak e napok buzdításul arra, hogy a szépségre éhezők osztálya az anyagi nyomorúságból való kivergődés után kivergődik esztétikai nyomorából is. Dalos Testvéreim, amidőn utólag üdvözöllek benneteket, kívánom, hogy kísérje siker működésteket és zengjen dalunk miként a fergeteg! 3 Nyomtatott. — Debreceni Független Újság, 1928. máj. 27. 1 Tudósítás a dalosok megérkezéséről és színpompás bevonulásáról. z A polgármester beszéde után a helyi dalkör énekelt. 3 Az összkar énekével és Batiz Gyula szavaival ért véget a dalosok üdvözlése.
