„Éhe a kenyérnek, éhe a szónak, éhe a Szépnek…” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 11. (Debrecen, 1978)

Dokumentumok - III. Olvasási kultúra

1939. február 17. NÉPKÖNYVTÁRAKAT! Számtalanszor elmondottuk, hogy a földreformmal kapcsolatban nagyszabású népművelésnek kell megindulnia. A magyar parasztságnak bensőleg is fel kell emelkednie, hogy gazdasági és anyagi téren fölemelkedhessek. A belső felemelkedés legfontosabb tényezője a jó népkönyvtár, a helyes és szükségszerű olvasmány. A népkönyvtár teszi lehetővé, hogy művelődhessék mindenki, aki akar. S ki ne akarna fejlődni, előbbre menni, különb emberré válni? A mai magyar írók legtöbbje, s tegyük hozzá, legértékesebbjei, valamennyien a népi gondolat hivői, a nép számára írnak elsősorban s legnagyobb vágyuk az, hogy népi olvasóközönségük, megértő népi közösségük legyen. Meg kell tehát mielőbb találni a módot, hogy megfelelő, a kor színvonalán álló népkönyvtárak keletkezzenek. A magyar író és a magyar nép immár megpecsételt szövetségének kell ezt a nagy művet útnak indítani. Ne támaszkodjunk mindig s mindenben az államra. Mutassuk meg mi a néppel karöltve, hogy miként kell fontos és helyes magyar intézményeket teremteni. Várjuk a magyar írók kezdeményező munkáját! Nyomtatott. — Szabad Szó, 1939. febr. 19. 111 1939. február 26. MEGALAKULT A FALUKÖNYVTÁR SZÖVETKEZET Annyit várhatunk a néptől, amennyit adunk neki. A magyar parasztság annyi és annyi történelmi csalódás után méltán bizalmatlan. Nem hisz a politikai jelszavaknak, az ígéreteknek, a nagy mondásoknak, hanem tényeket akar látni, az ígéretek valóraváltását szeretné megélni. Mi írók, gondolatokat, szellemet, műveltséget adhatunk a magyar népnek. S ne becsülje le ezt senki, ne mondja senki, hogy szegények és egyedülállók vagyunk. Hitelünk van a nép előtt, s ez a hitel olyan drága kincs, amilyennel ma igen kevés ember dicsekedhetik. A műveltség, a szellem, a gondolat pedig, amit a népnek adunk a felemelkedés legnagyobb fegyvere. Napról-napra kapjuk a falusi leveleket, tele égő tudásvággyal. Kötelességünknek tartjuk, hogy a néppel kötött s immár felbonthatatlan szövetségünk értelmében ezt a tudásvágyat a magunk módján a lehető legnagyobb készség-