„Éhe a kenyérnek, éhe a szónak, éhe a Szépnek…” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 11. (Debrecen, 1978)

Dokumentumok - III. Olvasási kultúra

terünk az iskolák szaporításával igyekszik segíteni. Ott, ahol a felekezetek a maguk erejéből nem képesek a szükséggel lépést tartani, államsegéllyel siet segítségükre. így e téren az áldásthozó munka megindul és szépen halad. Másként áll a dolog a felnőttek oktatásával. Ott a baj nagyobb, mivel az előadások hallgatására törvényt hozni nem lehet. Oda édes szavakkal kell csalogatni az embereket. Ez áll különösen a tanyákon szétszórtan élő lakosságra, melynek nagy százaléka iskoláinak elvégzése után csak a gazdaságával törődik. Nem olvas, nem műveli magát. Újévkor egy pár fillérért vett naptár tartalmát elolvassa ez az egész. Vasárnaponként bejön a templomba, meghallgatja a szokásos hirdetéseket, azzal tanyájára megy és rágódik szomszédaival a hallott rendeleteken. Egy pár év leforgása alatt az iskolában tanultakat is elfelejti. Ha tagjai közé való felvételével valamely testület megtiszteli, nem tud a tárgyhoz szólni; ha megteszi, az csupa durvaság, leszólása minden jónak. A tanyai ember legtöbb típusát röviden lefestettem. Ezen a bajon úgy lehetne segíteni, ha minden iskolakörzetben olvasókört létesítünk, amelyet államsegélylyel, a körzethez tartozók hozzájárulásával kellene felépíteni. Ott lehetne az iskolánkívüli előadásokat is megtartani s nem kellene e célra az iskola tantermét igénybe venni, amely mégiscsak más célból épült. Az ott tartandó előadásokon kívül a tanyán élő népnek az a megbecsülhetetlen haszna volna, hogy a tömeges találkozáskor szokásos vitákban való részvétel lelkét más irányban is foglalkoztatná. A tanító szempontjából a kör létesítése azért lenne előnyös, hogy az előadás után tetszés szerinti időben távozhatnék onnan, mert a tanyai tanító sem lehet annyira lekötve hivatásának, hogy a heti, nehéz fáradságos munkája után még a vasárnap délutánját is feláldozza, lévén délelőtt leventeoktatás. Az iskolából ellenben hallgatóit nem tessékelheti ki csak azért, mert ő is távozni akar. Itt az anyagi kérdés a legnehezebb, de ha számítást teszünk, nem kivihetetlen. Az egyesületek, körök ma az egyszerű, kezdetleges helyiségekért (rendesen korcsmában) elég tekintélyes bért fizetnek. Mennyivel szívesebben fizetnék azt abban a tudatban, hogy a célnak megfelelő és örökös helyiség állana rendelkezésükre. Ezt ők maguk is hangoztatják és megvalósítás esetén az egyéni megadóztatástól sem riadnak vissza. Pl. nálunk egy gazda e célra 5 q búzát ajánlott fel. Nem volna más hátra, mint ez eszmét életre kelteni, az önként felajánlott összegeket számba véve a hiányzó összegnek akár állami, akár községi támogatás mellett leendő előteremtéséről gondoskodni és az eszmét megvalósítani. A rendes beiskolázás mellett a felnőttek oktatását is biztosíthatnék. Ennek horderejét az elmondottak után bővebben nem kell magyarázni. Czirbusz Endre igazg. tanító, az isk. kív. népműv. helyi elnöke s az előadások vezetője Nyomtatott. — Iskolánkívüli Népművelés, I. évf. 1929. 6. sz. február.