Dokumentumok a szövetkezeti mozgalom Hajdú-Bihar megyei történetéhez. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 10. (Debrecen, 1977)
A tsz-történetírás levéltári forrásai — Gazdag István
nácsi anyagok rendkívül sok értékes adatot tartalmaznak a felfejlesztésre, a különböző kampánymunkák végzésére, a beszolgáltatásra, a beruházásra és a jövedelmi viszonyokra vonatkozóan. A tanácsülési és a vb-ülési jegyzőkönyvek önálló napirendi pontként rendszeresen megtárgyalták a szövetkezeti mozgalom helyzetét. Igaz, a beszámolók sok esetben nem kerültek csatolásra, így csak a hozzászólásokat lehet tanulmányozni. Nagyon fontos forrásnak számít a mezőgazdasági osztályok anyaga. Nyugodtan mondhatjuk, hogy ezekben az iratokban a szövetkezetek életének szinte minden gondja, problémája felszínre került. Természetesen különbséget kell tennünk a községi, járási, városi és megyei tanács iratainak forrásértékét tekintve. A tanácsi anyag — elenyésző kivételtől eltekintve — a levéltárban megtalálható. Szegényesnek mondható a gépállomás, állami gazdaság és vállalatok tsz-ekre vonatkozó anyaga. Fel kell hívni a figyelmet a vezető pártszervek mezőgazdasági-termelőszövetkezeti iratanyagára, amik fontos támpontot adhatnak az elemző tevékenységhez (osztályok anyaga, pb- és vb-ülések napirendje, pártértekezlet). Ezek az anyagok az MSZMP Központi Bizottság Párttörténeti Intézetében és a megyei Archívumban találhatók. Fel kell hívnom a figyelmet az Új Magyar Központi Levéltár őrizetében levő országos szervek viszonylag nagy mennyiségű megyei anyagára. A levéltári források mellett jeleznem kell a tsz-történetírás további fontos kiegészítő forrásait: a megjelent szakirodalom, a sajtó anyaga, a statisztikai kiadványok, a tsz-krónikák. Külön kell szólnom a visszaemlékezésekről, mint a tsz-történetírás egyik fontos forrásáról. Sajnos, hogy az eddigi kiadványok egy része nem tartotta szem előtt, hogy a visszaemlékezéseket szigorú, kritikai értékelésnek kell alávetni, így ezt a rendkívüli forrást bizonyos értelemben lejáratták. A visszaemlékezések fontos támpontnak számítanak valamennyi tsz történetére vonatkozóan, de különösen azokéra, amelyeknek írott forrásai jórészt elkallódtak. A visszaemlékezéseket szervesen be kell illeszteni a tsz történetének menetébe, de úgy, hogy azokat következetesen összevetjük a rendelkezésünkre álló dokumentumokkal, esetleg a többi visszaemlékezéssel. így és csakis így emelhetjük megfelelő helyére ezt a rendkívül színes, egyéni hangú nagyon értékes forrást. Összegezve: igaz, hogy a termelőszövetkezetek iratanyaga rendkívül hiányosan került levéltári őrizetbe és így az elsődleges források igen szegényesek — ennek ellenére a másodlagos levéltári források és az egyéb kiegészítő források birtokában lehetséges hiteles és igaz tsz-történetek megírása.