Dokumentumok a szövetkezeti mozgalom Hajdú-Bihar megyei történetéhez. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 10. (Debrecen, 1977)
A tsz-történetírás levéltári forrásai — Gazdag István
A TERMELŐSZÖVETKEZETI TÖRTÉNETÍRÁS LEVÉLTÁRI FORRÁSAI A magyar falu, a magyar parasztság hagyományos arculata az elmúlt három évtized során gyökeresen átalakult. A különböző történelmi folyamatok — a tulajdonviszonyok változása, az ország iparosodása, az urbanizáció, társadalmunk osztályrétegződésének átalakulása stb. együttesen formálják ki a parasztság új jellemzőit. A gazdasági-társadalmi és tudati viszonyok átalakulása a termelőszövetkezetek keretein belül bontakozott ki koncentráltan. így az új struktúrák kialakulásának legfontosabb elemeit és tanulságait leginkább a termelőszövetkezeti mozgalom történetében találhatjuk meg. Bevezetőként vázlatosan érintenénk a tsz-történetírás néhány kérdését. A termelőszövetkezetek 1948 őszén—1949 tavaszán kezdtek megalakulni. Ebből a tényből máris következik, hogy a tsztörténetírás csak a felszabadulást követően születhetett meg: előzmények, tapasztalatok nélkül a minimális szakmai és módszertani ismeretek hiányában, távol a történetírás, a helytörténetírás kitaposott útjától kezdődhetett el a termelőszövetkezeti mozgalom legfontosabb eseményeinek feljegyzése. Egyik-másik próbálkozás már jelezte, hogy az üzemtörténet-írás a mezőgazdaság területén is fontos feladatot vállalhat magára — hozzájárulhat a változó magyar valóság hiteles ábrázolásához. Ezt követően kerülhetett napirendre a tsz-történetírás irányításának és koordinálásának kérdése. Donáth Ferenc az Agráregyesület Agrártörténeti Szakosztálya elnökségének 1970. decemberi ülésén a tsz-történetírás problémái közül legfontosabbnak a következőt találta: „Mit és hogyan ragadjon meg a történetíró a tsz-ek fejlődésének sokrétű és nagyon bonyolult folyamatából?" Donáth tulajdonképpen a műfaj kérdését vetette fel, ami azért nem egyszerű dolog, mert sokfajta igényt támasztanak a tsz történetírójával szemben. Alapvető kérdésnek érezzük: hogyan lesznek, illetve lettek a tsz-ek nagyüzemekké. Nemcsak az optimális terület, a szükséges szakosodás, a kor színvonalán álló gépesítés jelenti a nagyüzemet, hanem a tagság, a vezetés nagyüzemi szemléletmódja, az irányítás magas színvonala, a racionális munkaszervezés, a szakmunkások növekvő száma, a megfelelő szociális, kulturális ellátottság, a település életében játszott irányító szerepe a tsz-eknek stb. A tsz-történetírók feladata gazdaságtörténetet írni, érintve — kapcsolatot tartva — a szövetkezeti mozgalom legfontosabb esemé12* 179
