Helytörténetírás levéltári forrásai III. 1944-1971 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 9. (Debrecen, 1976)

XXII. fondcsoport. MEGYEI VÁROSOK ÉS KÖZSÉGEK IRATAI

állottak fenn. Ez a körülmény teszi érthetővé, hogy a községi iratok között nem egyszer megtalálhatók a helyi néphatalmi szervek jegyzőkönyveinek egyes részei is, amelyek a helyi közigazgatási szervek létrejötte után több helyen a községi irattárakba kerültek. A községek szervezetének felépitése értelmében a helyi önkormányzati hatalom szerve a képviselőtestület volt. Ez választotta meg az elöljáróság tagjait közöttük a birót, a törvénybirót, a jegyzőt, az esküdteket, a közgyámot, a községi orvost, majd az 580/1948. Korm.sz. rendelet alapján a gazdajegyzőt. A képviselőtestület tagjainak száma nagyközségekben 20-40 fő, kisközségekben 10-20. Elvileg minden 100 lakosra egy-egy tag jutott. A felszabadulás utáni első demokratikus képviselőtestületek a 14/1945, M.E.sz. rendelet értelmében általában 1945. január-februárban alakultak meg. Tagságukat a demokratikus pártok küldötteiből alakitották ki, a virilizmus megszüntetésével. A képviselőtestület megalakulásával egyidejűleg megszervezték annak albizottságait, amelyeknek létszáma a település nagyságától, a lakosság számától függött. A legtöbb helyen volt árvizvédelmi, honvédsegély igazolóválasztmányi, egészségügyi, óvodafelügyelői, testnevelési, iskolai, lakáshivatali, termelési, közmunkaügyi albizottság, amely tevékenységéről a képviselőtestületnek tartozott beszámolni. A termelési bizottságok megalakítását a 30.300/1945, /II.18./ F.M., a közellátásit a 3420/1946. M.E., a szociálpolitikait a 6300/1945. N.M., a szabadművelődési tanácsokat a 720/1946. M.E., a közegészségügyit az 1960/1946. M.E.sz., az üzemi bizottságokat az 50.100/1945, Ip.M.sz. rendelet szabályozta. Ezeknek a bizottságoknak iratai is nagyrészt a község anyagában találhatók, A községek területe és megoszlása a felszabadulással alig változott meg. Első izben a 190.171/1946. /III.11./ B.M.sz. körrendelet hivta fel a figyelmet annak szükségességére, hogy a történelmileg kialakult községi határok nem felelnek meg a változott idők követelményének és azok módosítására lesz szükség. Változás ténylegesen csak Fülöp esetében történt, amely a környező községek egy részéből alakult. A községi végrehajtó apparátus

, maga a hivatali szervezet korábban alakult meg, mint a képviselőtestület. Az önkormányzati teendőket a néphatalmi szervek elláthatták, de a községi elöljáróságra és annak végrehajtó szolgálatára éppen a forradalmi szervezetek intencióihoz igazodóan kezdettől fogva szükség volt. Mind Bihar, mind Hajdú vármegyében már 1944 novemberében akciók indultak a községi elöljáróság megválasztására, ami folyamatosan, még a kormányrendelet előtt megtörtént. Hol maga a lakosság népgyülése, hol egy-egy pártközi értekezlet választotta meg a községek vezetőit. Ezeket a később megalakult képviselőtestületek vagy jóváhagyták, vagy nem fogadták el; ez esetben teljesen új elöljáróságot választottak. Az alispán mindkét esetben a választások törvényességének őreként lépett fel s nem egyszer megsemmisítette a választást, pl. Konyáron /Bvm alisp. 764/1945.III.14./, vagy Szentpéterszegen /u.o. 774-1945.IV.26./. A közigazgatás ideiglenes rendezése után a községi tisztviselők létszámának megállapítása az alispánok hatáskörébe került vissza. Biharban ez 1945. január 18-án megtörtént. /Alisp.ír. 118-1945./ Később a 10.511/1947.Korm.sz,rendelet azt is előírta, hogy a községi elöljárók mindnyájan tiszteletdijat kapjanak. A községi elöljáróság vezető tisztségviselői között elsőhelyen a községi biró állt, aki a képviselőtestület elnökeként az önkormányzat feje volt. A