Béres András: Útmutató krónikaíróknak - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 7. (Debrecen, 1975)

A krónikalrásról általában

lata. A honismereti kutató és gyűjtő tevékénysóg tulajdonképen alapfokú tudományos tevékenység, a megismerés, melynek gyakorlata a világnézeti nevelés szolgálatában áll. A környezet /haza/ egy meghatározott pontjára irányuló konkrét gyűjtőmunka részben a tudományos kutatások eredményeit gyűjti és foglalja össze a szakirodalom alapján, másrészt a környezetben nap-nap után észlelhető jelenségeket ismeretterjesztési célokra gyűjti és rendszerezi a szakköri foglalkozások során megismert tudományos módszerek alkalmazásával. Ilymódon a tudomány számára is hozhat uj anyagot, felhívhatja a figyelmet nem kutatott jelenségekre".^A honismereti megismerés többnyire szakkörökben folyik. A szakköri tevékenység fejleszti az érdeklődők tudásvágyát, fokozza a megfigyelőképességet, jelentős befolyást gyakorol az értelmi képesség fejlesztésére, megsokszorozza az alkotóerőt, és sokrétűen nyújt segítséget a társadalom ós a természet megörökítésére. A korábbi ösztönös munka amely egy-egy lelkes érdeklődő köré tömörült, s iskolákban, művelődési otthonokban, könyvtárakban, klubokban, múzeumokban jött létre, s kitűzött céllal törekedett a haza egy-egy meghatározott részeinek tudatos megismerésére, amelynek alapján gyűjtő, feltáró és ismeretterjesztő munkát végzett. A feladat nem minden szakkörben azonos. Ezt elsősorban az érdeklődós határozza meg. Kutató munkája összetevődhet: üzemi, termelőszövetkezeti, lntéze ti, Iskolai krónika vezetéséből, évfordulókra, jubileumokra do kumentumok és szemléltető anyag gyűjtéséből, földrajzi, lakóhelyismereti, néprajzi történeti, helytörténeti, munkásmozgalmi, művészettörténeti irodalomtörténeti adatok éa anyag gyüjté séből és feldolgozásából*