Béres András: Útmutató krónikaíróknak - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 7. (Debrecen, 1975)
A krónikalrásról általában
amely néha táji, máskor lokális témákat dolgoz fel ugyan, de a helyi ismeretanyag nélkül nem lehet teljes az átfogó összefoglalás. Sokszinüj sokrétű lehet a helytörténetkutatás, ahogyan ezt a honismereti feltáró munka esetében ÍB láttuk, de a társadalmi szemléletben hosszú ideig nem volt meg a kellő súlya. A hatvanas évektől kezdve indult a tudatos szervező munka, amikor a Történelmi Társulat, Néprajzi Társaság, Népművelési Intézet, az OHB, TIT és a Hazafias Népfront felismerte a munka jelentőségét s egyre jobban ráirányította a figyelmet, s a honismeret helytörténetkutatással hivatásosan foglalkozó intézmények, múzeumok - levéltárak mellett a társadalmi bázis megteremtésének fontosságára hivta fel a figyelmet. A levéltárak ugyan szétszórtan és törvényhatóságok szerint más munkamódszerrel, de a maguk módján igyekeztek valamilyen tudományos eredményt elérni a felszabadulás előtt is, de ez a törekvés az akkori társadalom tudománypolitikájának sajátos szemlélete miatt legfeljebb szándék maradhatott.Személyes küzdelmek vagy vezetők megnyerése segítette hozzá a leq véltárakat egy-egy munka kiadásához. Eper.jessy Kálmánnal kell egyetértenünk amikor a mai helytörténetirásra vonatkozóan megállapítja: "Helytörténet és országos történet szerves egységet alkotnak. Nincsenek egymással alárendeltségi viszonyban,hanem a kettő kiegészíti egymást ... A helytörténet nem lehet csupán a helyi érdeklődést szolgáló, szük keretek közt mozgó lokálpatriotizmustól fűtött provinciális tudomány". 10 Mint az élet már többszörösen bebizonyította; a helytörténetirástól segítséget vár az oktatás az általános iskolák lakóhelyismereté-