Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)
II. FEJEZET. A társadalomi gazdálkodási rendje - A városi közösség ingatlantulajdona
szabad, fizetett napszámos munkást csak olyankor vett igénybe, amikor már végképp csődöt mondott a taxásokra épített gazdálkodás. A szántóföld terméshozamait 1848. január 22-én az alábbiak szerint tervezték, 1800 négyszögölenként számítva: tiszta búza várható termése holdanként 3 3 / 4 köböl, kétszeresé vagy rozsé 4 köböl, árpáé 4 1 / 2 köböl, zabé 6 köböl, kölesé 3 köböl, kukoricáé 5 köböl, burgonyáé 10 köböl. 16 A földbirtokokból eredő jövedelmek fokozása és ezzel a tanácsi bevételek növelése körüli nézeteltérések szinte folyamatosan merültek fel a választott hites közönség egyes tagjai és a szenátus vezetői között. Az egyes birtoktestek sem voltak egymástól pontosan elválasztva, szétmosódtak a határjelek. Az 1826. július 10-i tanácsülésen Földi János esküdt kapott megbízatást arra, hogy „Novajba, vagy más kőbányába" menvén, 100 darab 7 láb magas, 1 négyszögöl láb széles (vastag) határkövet vásároljon Eger környékén, 17 mert a birtokok nyilvántartásához föltétlenül szükséges a mátai, zárni és más határrészek megállapítása és megjelölése. A nagy távolság miatt sokszor az is gondot okozott, hogy egyáltalán ki tudják-e bérletként adni azt a földet, amelyet maga a közösség saját kezelésében képtelen megművelni. 1839. április 11-én a nagytanács megtárgyalta a földek hasznosításának vizsgálatára kiküldött bizottság jelentését, amely szerint ,,a polgárok birtokában lévő 1160,5 nyilas váltatlan és cenzussal terhelt földeken kívül a kösélyszegi és elepi pusztákon 573,5 nyilas gazdátlan földek vágynak"; ezek egy része után senki sem fizetett cenzust. Javasolják, hogy ezen a területen „40 nyilasig való szerezhetést a polgárnak" engedélyezni kell. A határozat szerint a javaslat végrehajtásával legalább egy évig várni kell, mert a kincstárral akkor kötnek majd új szerződést a zálogos pusztákról. 18 A nagytanács tagjai általában azt szerették volna, ha egyetlen négyszögöl sem maradna parlagon, s miután a város saját kezelésében képtelen a kiterjedt határ megművelésére, a területeket bérlet útján hasznosítsák. Az 1839. április 13-i tanácsülésen megállapították, hogy a nagytanács sajnálkozik „a meg nem váltott tanyaföldeknek még esztendőnkénti földbér fizetés mellett sem lehető kiadása miatt", mert ezzel csökken a földipénztár jövedelme. Viszont a szenátus azon a véleményen van, hogy sok volna egyegy bérlőnek 40 nyilas nagyságú területet kiadni, mert eddig 16 nyilasban maximálták a birtok nagyságát; attól félnek, hogy a bérleti idő tisztázatlansága folytán a régebbi és az újabban megszabott nagy területű bérletek elszámolási arányai megváltoztatnák az eddigi gazdálkodási rendet. 19 Talán ezek miatt a huzavonák miatt tűnt föl a felsőbb állami hatóságok előtt a debreceni földbirtokok hasznosításának tisztázatlansága. Mindenesetre a birtokok nagyságát számon tartották és a változásokról jelentést kértek. Ezt tette a nádor 1844. június 23-án, majd a helyzet felmérése céljából június 28-án a tanács bizottságot küldött ki. 20 Sok esetben éppen az elmosódott határjelek miatt nehéz volt a birtok nagyságát megállapítani. A szoboszlóiak szinte állandóan harcban álltak Debrecennel a „Czifrahát terén" levő földek miatt. Debrecen szerint a szoboszlóiak „erőszakos foglalása miatt" ezt a területet nem használhatják s emiatt a kancelláriához is beadványt intéztek a jogtalan területelsajátítás megtorlása végett. 21 A felmérések végső adatai egymásnak ellentmondók, mert a területek kiszámításánál alkalmazott mértékegység eltérő volt. 22 Az valószínű, hogy a birtokok nagysága a reformkorban azonos a Zoltai
